A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marjanucz László: Adalékok Kiskundorozsma művelődési és társadalmi viszonyaihoz

Erről azonban szó nem volt — állította Dudás — hanem inkább arról, hogy Maróthi Gergely és József, valamint Bálint József képviselők beszélték rá, hogy az „igazságtalan büntetést a bírótól visszakövetelje." Dudás azonban a kb. egy hónapja viselt főbírói hatalmát „személyválogatás nélkül alkalmazta teljes szigorral ott ahol szükségesnek mutatkozott." Valószínű, hogy a három képviselő is találkozhatott ezzel a szigorral, akik ezután a bírói feladat sikeres teljesítésének segítése helyett személyes ellenszenveiknek „a közjót veszélyeztető" kitörését tartották fontosabbnak. Az általuk felbújtatott Dudás Mátyás egyébként saját igazsága bizonyságául, egy másik megtorlatlanul hagyott esetet hozott fel. Lévai János birtokost ugyanis hasonló módon „megintették, mert a patak szabad folyását gátolva építkezett, mégis ez makacs engedetlenséget most is folytatja." Sőt ezzel meg nem elégedve „a vagyontalan osztályt" a hatalom rendelkezéseivel szembeni ellenállásra lovallta. Bizonyos, hogy ennek a példának is köze lehetett ahhoz, hogy „néhány vakmerő" a városnak járó „kocsivali közszolgálatot tagadott meg" egyenesen a bíróság előtt. A közszolgálat megtagadásának azonban figyelemre méltó motívuma volt : nekik, mint vagyontalanoknak ingyen legelő jár, s ezt nem kapták meg. Valóban járt 1848 előtt, de 1861-ben a polgári telekkönyvezés bevezetése után ez a követelés már határozottan társadalomromboló volt. Még visszataszítóbb viszont az a mód, ahogy a hatalom belső — személyes színezetű ellentéteit próbálták bizonyos személyek a 48 előtti, rendkívül népszerű követelések felkarolásával a maguk javára kihasználni. Nem is annyira az eljárás az, amely súlyos társadalmi következményekkel járhatott, hanem az a képzet, mely az elmaradott társadalmi rétegekben, a 48 előtti jászkun szabadság útjának járhatóságát keltette. Ezt nyugodtan sorolhatjuk a legrombolóbb társadalmi aknamunkához. Ennek megfelelő volt persze a büntetés is: a „megátalkodott engedetleneket" testi fenyítékkai büntették. Mondhatnánk, hogy a követelések tartalmához igazodó stílusos eszközzel, de az úriszék és a deres eltörlése után 13 évvel a polgári keretekbe nehezen illeszkedő jászkun autonómia anakronisztikus vonásának kell tartanunk. Mindenesetre az új szellem győzelmének tekinthetjük, hogy a közgyűlés Dudás Béla főbíró platformján állva a társadalmi elmaradottság minél gyorsabb felszámolását tűzte ki célul. A politikai érettség megnvilvánulására nyílott lehetőség akkor, mikor Kiskundorozsmának arról kellett dönteni, hogy marad rendezett tanácsú város vagy arról lemondva nagvközséggé minősítteti magát. Ezt a kérdést a községi képviselőtestület a „község értelmesebbjeinek" részvétele mellett vitatta meg, s jutott arra az álláspontra, hogy a „község anyagi mostoha hefvzete miatt a rendezett tanácsról lemondana, a nagy községek sorába kíván lépni."

33 Bár „az összes lakosok részletes felvilágosítást kaptak, és felhívattak, hogy véleményük és akaratuk szabad nyilvánítása útján" nyilatkozzanak a kérdésről, érthető módon a község ügyeiről nagyobb áttekintéssel rendelkezők véleményére volt kíváncsi az elöljáróság. Ez aztán meg is bosszulta magát, mert elsőnek felterjesztett átalakítási kérelmet a belügyminiszter a szükséges kellékek hiánya miatt elutasította.

34 Meg kellett volna szavaztatni az „egyes adózókat legalább, mert a lakosok egy része ugyanis közönyös". Az ellenvéleménnyel bíró adófizetők észrevételeit külön felterjesztésbe kell foglalni, sőt azoknak „kellő alakban leendő nyilvánítására is módot" kell adni. Ezután a város vezetősége az előírásoknak megfelelő formában, az adót fizető dorozsmai lakosok által aláírt átalakítási kérvényt csatolva ismét felterjesztette a kép33 Jászkun Kapitányi Iratok. Közgazdasági iratok SZML. Kiskundorozsma főbírójának 1872. ápr. 21-én kelt levele a jászkun kerületek Alkapitányához. 34 JKK: I. közig. M. SZML. A belügyminiszter levele a Jászberénybe 1872. szept. 11. 297