A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marjanucz László: Adalékok Kiskundorozsma művelődési és társadalmi viszonyaihoz

viselőtestület határozatát. 1872. október 26-án kelt levelével a belügyminiszter a jászkun alkapitány tudtára adta, hogy „Dorozsma város képviselő testületének az érdekelt lakosok nevében benyújtott folyamodványát a bizonyítékok alapján" elfogadta, s hozzájárult, hogy „Dorozsma rendezett tanácsú város ezen állásával felhagyva nagyközséggé átalakulhasson." Ez az átalakulás azonban változást hozott a hatalomgyakorlás eddigi módszereiben. Mint rendezett tanácsú város a főbb tisztségviselőit választotta. Közigazgatási „lecsúszásával" viszont nőtt a kinevezettek száma a vezetésen belül, s ezzel felvetődött a polgári közigazgatás szakszerűségének rendkívül fontos kérdése. A korábbi választott tisztségviselők szakértelmére éles fényt vet az elöljáróság egy levele, melyben leírták, hogy az ,,1867-i népválasztás alkalmával a helyi választó polgárok többsége csábító ígéretektől félre vezetve néhány hivatalra vágyó egyén önző céljainak eszközévé vált."

35 így történhetett, hogy a kvalifikáció megítélésére képtelen többség — nagyobbrészt — alkalmatlan egyéneket választott meg. Ezt bizonyítja, hogy a két legfőbb tisztségviselőt (főbíró, főjegyző) a beosztásuk megkívánta hozzáértés hiányában el kellett mozdítani. Később Huszka Ödönt választották meg közjegyzőnek, aki azonban hamarosan lemondott. 1872-ben az újabb — akkor még a régi rendszer szerint gondolt — tisztújításig Kovács Imrét bízták meg a hivatal ellátásával. Csakhogy a rendezett tanácsi státusz megszűntével megszűnt Kovács Imre tulajdonképpeni főállása is : az aljegyzőség. Kinevezett státusza ellen néhányan azzal hadakoztak, hogy fiatal, ismeretlen, míg a vezetők többsége épp szaktudása miatt szerette volna helyettesítő pozícióját állandóvá tenni. Végül is a szakszerűségnek a helyi születéssel, ismerőséggel szemben elsőbbséget biztosító többségi akarat győzött. Az adó, a közigazgatás mindenkit foglalkoztató kérdése mellett a közéleti viszonyokat leginkább befolvásoló tényező az egyház szabályozó tevékenvsége. Dorozsma életében a katolicizmus nem pusztán magánügv, nemcsak hitbéli kérdés, hanem az emberek magatartását, gondolkodásmódját alakító fontos szociális fórum. Az iskola és egvház meghatározó kapcsolatáról fentebb volt már szó. Tekintsük át most a politikai vezető réteg és az egvház közötti viszonyokat. Egyenjogú, partneri kapcsolatokról persze alig lehetett szó, mert a plébános a község legjobban fizetett tisztségviselőié volt. Szociális státuszát meghatározó feltételeket azonban a község nem módosíthatta önkénvesen, mert ezekbe a kérdésekbe beleszólási joga volt a váci püspöknek is. Ez történt azon főpásztori rendelkezés kapcsán is, mely az általános drágaságra való tekintettel a misestipendiumok (papi, templomi, kántori juttatások) 50%-os emelését indítványozta. A magas helyről érkezett rendelkezést a kegyúrral csak egyszerűen közölték, azt remélve, „hogy így egyes képviselőknek az egyház rovására rendkívüli módon hajhászott népszerűségének sérelme nélkül méltányolhatják azt az állapotot, melvbe egv 100 esztendőnél idősebb abnormis stóladíjszabás juttatta a klérust."

36 De a képviselőtestület ezt az 1916-ban kelt felsőbb egyházi rendeletet szokatlanul durva módon utasította vissza. Sőt azzal fenyegetődzött, hogy az engedélve nélkül szedett stólaszedéseket hivatalosan is bepanaszolja a vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A papság és világi vezetőség szembenállása nem volt előzmény nélküli Dorozsmán. Kovács Pál pl. rendkívül nagy alapítványt helyezett az egyház gondozása alá, amiért is díszpolgárrá választották, oklevéllel tüntették ki a dorozsmai városházán. Nem tudjuk a pontos okát annak, hogy miért, de tény, hogy az 1887. évi dorozsmai 35 JKK. I. közig. M. SZML. Kiskundorozsma elöljáróságának 1873. jan. 17-én kelt levele a belügyminiszternek. 38 História Domus 198. p. 298