A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)
Történettudomány - Marjanucz László: Adalékok Kiskundorozsma művelődési és társadalmi viszonyaihoz
De nehézségeket okozhatott az is, ha túl kevesen látogatták az iskolákat. Ugyancsak a seregélyesi iskola állapotára vet fényt az az igazgatói látogatáson készült jelentés, mely leírja, hogy a tanteremben csak egy-két lézengő gyermeket látott. Kiskundorozsma város állami iskolai gondnoksága 1909-ben szükségesnek tartotta, hogy levélben értesítse azokat a szüló'ket és gazdákat, akik a „hivatalos megintés daczára" tanköteles gyermekeiket, gyámoltjaikat, illetve cselédjeiket továbbra sem engedik iskolába járni. A kilátásba helyezett büntetés összege 3 korona volt gyermekenként. A tanyavilág lakossága ugyanis hat-hétéves gyermekét is kénytelen volt foglalkoztatni (általában jószágó'rzésnél), s inkább fizette a bírságot, de munkára fogható gyermekét nem engedte iskolába. Eiről a problémáról szól Deák Margit tanítónő' levele is, melyet Czékus Árpád iskolaigazgatónak írt 1914. dec. 1-én. 17 Beszámolója szerint nem tudta a karahomoki elemi népiskolában óráit megtartani növendékei csekély száma miatt. Ez nemcsak a szüló'knek az iskolához, a tanulás megbecsüléséhez fűzó'dő viszonyára beszédes bizonyíték, hanem sok esetben a tanyai és községi lakosok általános szociális állapotára is. Ti. az elesett szociális helyzetből következett az, hogy sok szülő — a nagy pénzszűke miatt — még a beíratási díjat sem tudta megfizetni, hogy könyvek, füzetek, tanszerek vásárlásáról ne is beszéljünk. A tél — amikor egyébként a mezőgazdasági munkák szünetelése miatt könnyebben járhattak iskolába a gyerekek—újabb sajátos gond elé állította a szülőket: a téli ruházat hiánya, vagy elégtelen volta szintén gátló tényezőnek bizonyult. Különösen így volt ez 1914 telén, amikor a földből élő népesség vásári ruhabeszerzését nagyban megnehezítette, hogy a hadbavonulók apák és fivérek elvitték a háznál megspórolt pénzt. Ha tovább elemezzük az iskolában megszerezhető művelődés általános feltételeit az ezeket biztosító tárgyi-külső adottságoktól eljutunk a tanítói tevékenység lényegét alkotó tartalmi munkáig. A dorozsmai népiskolai tanítók munkájával, eredményességével mind az igazgató, mind a szentesi tanfelügyelő jelentések sorában fejezte ki megelégedettségét. Pedig az eredmények nem minden esetben támasztották alá ezt az optimizmust. Pl. a kistemplomi iskola I. és II. ismétlő osztályában összesen 85 gyerek tanult, közülük 18-an töltötték már be 1888. augusztus 31-ig a 15. életévüket. Valamennyien megjelentek ugyan az évvégi vizsgán, de csak 16-ról lehetett bizton megállapítani, hogy jól ír és olvas. Az olyan jelentések, mint amilyenről az egyik igazgatói beszámoló említést tett, hogy ti. a tanító ne könyvből kérdezzen, mert a tanulók így kétségbe vonhatják anyagismeretét, inkább elszigetelt jelenségnek, semmint mindennapos gyakorlatnak tekinthető. 18 Komolyabb hiányosságra utalt az igazgató egyik értekezletén, amikor a helyesírás általános állapotát kifogásolta. Kérte a kollégákat, hogy „szenteljenek több időt a jó pedagógiai és módszertani munkák olvasására." 19 Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az iskolának 1914-ben olyan igazgatója volt Czékus Frigyes személyében, aki földrajztudásának elmélyítése végett 1913ban több hónapos tanulmányi kirándulást tett Orosz-, Finn-, Svéd-, és Németországban, illetve Norvégiában és Svájcban. Az ott megfigyelt földrajzi viszonyokról, természeti jelenségekről, sőt népszokásokról több tanulmányában értekezett és előadásokon is beszámolt róluk. A tanárok olvasottságát ért kritika mellett talán még súlyosabbnak látszik, hogy a tanulók nem tudták Magyarország folyóit és hegyeit a térképen megmutatni, holott „azokat állandóan lelki szemeik előtt kell, hogy lássák." Ugyanígy tájékozatlanok Budapest hollétét és jelentőségét illetően, ami „a legfelületesebb tanári munkára 17 Uo. 1929. dec. 2. 18 Uo. 1929. dec. 2. 19 Ua. 1929. ápr. 2. 292
