A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Marjanucz László: Adalékok Kiskundorozsma művelődési és társadalmi viszonyaihoz

ból 98-t, az ifjúsági és népkönyvtárból 292-t. Ez utóbbit Fülöp József könyvtáros jelentése szerint „főleg a regény irodalmat kedvelő mívelt közönség vette igénybe."

14 Nagyobb is lehetett volna a foigalom, de „az ifjúsági könyvtár közhasználatát — az idén is — meg kellett vonni, mert e munkák legnagyobb részt megrongált papírkötésben lazán állanak, így csak néhány kötet adható ki." Ezen kívül az összetétele sem volt olyan, hogy maradéktalanul megfelelt volna a nép igényeinek. Megtörtént, hogy egy „egyszerű ember" kezébe a Művelődéstörténelem és a Karthausi került, amiket visszahozva kedvetlenül hagyta el a könyvtárat, s nem jött többé. így pont az ellenkező hatást érte el a könyvtár, mint ami eredeti rendeltetése lenne. Igazi népkönyvtárrá válásához be kellett szerezni a legszükségesebb közönségkönyveket. A dorozsmai iskolai könyvtár egy éves gyarapodását az alábbi táblázat szemlélteti: 1891 1892 1898 db mű db mű db mű Tanári könyvtár 100 113 121 Népkönyvtár 97 101 106 Ifjúsági könyvtár 86 87 87 Ami az oktatás eredményességét befolyásoló szemléltető anyagokat illeti, egy 1912. december 14-én készült kimutatás áll íendelkezésünkre, mely szerint a dorozsmai iskolákban az alábbi újonnan érkezett eszközök szolgálták az oktatást : 7 db fali olvasótábla, 20 db falikép, 4 db számológép, 8 db métermérték-gyűjtemény, 6 db Csongrád vármegye térkép, 7 db gőzgépet szemléltető kép és 2 db métermértéket szemléltető falitábla. Tárgyi feltételnek kell még azonban tekintenünk azt az épületet, termet, ahol az oktatás zajlott. Erre vonatkozóan fennmaradt az átokházi állami elemi népiskola tantermének és tanítói lakásának méretét tartalmazó dokumentum. A tanterem hossza 10,30 m, szélessége, 6,70, tehát durván 70 m

2 alapterületű, míg magassága 3,85 m. A tanítói lakás két szobából — mindkettő 25 m

2 — és egy 15 m

2 alapteiületű konyhából állt. Fersze ezek az adatok önmagukban nem sokat mondanak, igazán értékelhetővé más adatokkal összevetve válnak. Az egyik probléma az iskolák túlzsúfoltságából adódott. A külterületi állami elemi népiskolák — összesen öt — 1913—14-es tanévére 472 gyerek iratkozott be, meglehet a ténylegesen iskolába járók száma 450 körül mozgott. Ez akkor is iskolánként átlagosan 90 főt jelentett. Még 1921-ben is arról panaszkodott az egyik dorozsmai tanító, hogy a délutáni foglalkozásokra mái délelőtt 11-kor megérkező ismétlő iskolásokkal együtt a tanteremben 100—120 növendék zsúfolódik össze.

15 Átokházán is gond volt az aránytalanul nagy létszám, de ott növelte a probléma súlyát az is, hogy a rozzant nádtetős, korhadt faanyagú épület veszélyeztette az iskolás gyermekek életét 1908-ban. Túlzsúfolt volt a seregélyesi iskola is, amit csak tetézett, hogy novemberben még nem volt tüzelőanyag, a gyerekek dideregtek a tanteremben.

16 Egyébként az elemi iskolák tanítási rendje nagyjából megegyezett a mai iskoláztatási ritmussal : szeptember elején kezdődött és június közepén fejeződött be vizsgával. A tíz éven felüli tankötelesek esetében — nyilvánvaló gazdálkodási szempontok miatt — szűkebb volt a tanítási idő : október elején kezdődött, s május elején végződött. 14 Uo. 1892. július 15. 16 Uo. 1921. nov. 12. 16 Uo. 1924. okt. 25. 291