A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Történettudomány - Zombori István: Szeged visszafoglalásának visszhangja Spanyolországban (1683–1688)

visszafoglalásával ez harci szellem és török veszélytó'l való félelem lecsökkent. A hoszszú harc után visszaszerzett föld lakossága fellélegzett, megszabadult a saját országa felszabadítása miatt érzett elkötelezettség terhétől és úgy vélték, hogy a török ellen Kelet-Európában folytatott háborúk nem az о ügyük. Túl távolinak érezték ezt a harcot, amihez a spanyoloknak semmi közük. Való igaz, hogy a spanyol partvidéket csak az 1520-as évek végén kezdték a törökök közvetlenül támadni. Az elsó' hírek, amelyek Magyarországról az 1520-as évek elején megérkeztek, II. Lajos és Habsburg Mária esküvője kapcsán terjedtek el és igazi aktualitásukat az jelentette, hogy az ifjú magyar király így a spanyol király és nagyhatalmú császár, V. Károly sógorává lett. Az is bizonyítható, hogy sem Belgrád 1521-es, de még Rhodosz 1522-es elfoglalása sem váltott ki különösebb emóciót spanyol földön, hasonlóképpen siklottak el a mohácsi tragédia fölött is, jóllehet Károly császár elrendelte, hogy országszerte imádkozzanak, tartsanak engesztelő' és gyász szertartásokat. Még az európai feltűnést keltő 1529-es Bécs elleni török ostrom ténye is szinte nyomtalanul elenyészett a spanyoloknál. Az alapvető' fordulatot a törökök nagy, 1532-es támadása hozta. Ennek részletei — éppen azért, mivel Károly császár ebben személyesen vett részt, és vele a spanyol katonák ezrei — szinte azonnal ismertté lettek. Nyugodtan leszögezhetjük: a 16—17. századi spanyol közvélemény Magyarország-képe ekkor alapozódott meg és a további részletek erre épültek rá. A Habsburg propaganda gondoskodott róla, hogy terjedjen a hír, miszerint Magyarországon Károly császár testvére, Don Fernando a király, az ott harcoló spanyol katonák egyszerre védik a kereszténységet és öregbítik a császár és a spanyol fegyverek hírét. Ily módon a spanyol—magyar—török ügy egybefonódva került az átlagember elé és ez az összekapcsolódás 1683—1688 között érte el a tetó'pontját, azután a magyar téma lassan feledésbe merült. A 16—17. században Magyarországon harcoló német és itáliai katonák szellemi és műveltségbeli színvonala a magyar átlagkatonáénál talán valamivel magasabb volt, de zömmel paraszti vagy polgári származásuknál fogva nem mondhatók nagy mesternek az írástudásban. A sajátos tradíciók révén viszont a spanyol katonák zöme nemes, akik közül jónéhányan komoly iskolázottsággal rendelkeztek. Ez a magyarázata, hogy a spanyolok hazaküldött levelezésanyaga sokkal bó'vebb mint más nációk katonáié, és ezek a levelek jelentették az egyik fó' információs bázisát a röplapirodalom példányainak. Úgyszintén fontos adatokat szolgáltattak a még itt készült, vagy csak otthon befejezett naplók, följegyzések, és természetesen napvilágra kerültek a hivatalos beszámolók, követjelentések, haditudósítások is. Végül kimutatható, hogy a spanyol kiadók gátlás nélkül vettek át korabeli német és itáliai művekből, röplapokból, alkalmi kiadványokból, változtatás nélkül közölve az ott található híreket. Emellett a tanultabb szerzők igényes műveikhez felhasználták az ismert ókori szerzők Pannoniáról szóló tudósításait, rokonítva a szkítákat és hunokat a magyarokkal, illetve gyakran idézték Thuróczy, Oláh Miklós, Paolo Giovio, Bonfini munkáinak Magyarországra vonatkozó részeit. V. Károly udvartartása és egész életmódja új lendületet adott a lovagi életmódnak, hihetetlenül népszerűvé téve a lovagregényeket is. A valóságtól elrugaszkodott, kalandos, gyakran meseszerű művek cselekményében — a magyar téma népszerűsége révén — fel-feltűnik egy-egy magyar királyfi, a helyszínek kapcsán pedig Dalmácia, Pannónia, Transsylvania stb. neve is. A források vizsgálatánál külön gondot jelent egy-egy magyar név megfejtése, mert ezek gyakran eltorzultak az átvétel kapcsán, nem is szólva arról, hogy a magyar szokás szerint a vezetéknév állt elől, mögötte a keresztnév, ami más népek nyelvében éppen fordítva van. Buda visszavételének hírére Európában örömmámor tört ki. Hónapokig tartó ünneplésre került sor, hálaadó misékkel, harangzúgással, díszkivilágítással, utcabá232