A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

Az új ipartörvény bevezetésével 1872-ben eltörölték a céheket. A szentesi takácsok utolsó céhmestere Szomódi József, aki a céh megszűnte után a testület elnöke lett. A céhre jellemző szervezeti formák azonban tovább éltek, a mesterek ugyanúgy jártak a gyűlésekre, fizették a tagdíjat és táblajárás útján értesítették egymást. A mesterség a múlt század végén A mesterség virágzását az 1880-as évektől rohamos hanyatlás követte. 1886-ban a városi tanács mint elsőfokú iparhatóság felszólította a takácsokat, nyilatkozzanak, hogy az újonnan alakult ipartestületbe be akarnak-e olvadni. Válaszukat érdemes teljes terjedelmében közölni, mert nagyon jól rávilágít a hanyatlás tenyéré és okaira. ,,Minthogy a takács ipar a magos minisztérium által is házi iparnak tekintetet, mert az országos ipartörvénykönyvben előszámlált és megnevezett iparágak rovatában fel nem vétetett, azt ezen testület is mint házi ipart tekinti és nyilatkoztatja a következő okoknál fogva. 1 szőr. Mert ezen iparág Magyarország több vidékén tsaknem minden háznál otthonos, úgyhogy az nők és gyerekek által gyakoroltatnak a házi szükséges szövetek elő állítása szempontjából. 2 or. Ösmerve a vidékünkön a szövészethez szükséges kender és len termesztés hiányát, mely nélkül a takács ipar fent nem alhat. 3 or. Országszerte tudva van azon szomorú körülmény mely szerént a külföldi gyárak különösen a szövészet terén annyira leszorították magyar ország iparosait hogy ezen ipar semmiféle élet képességet nem tanúsíthat a vele foglalkozóknak, mert a magyarországi iparos a készületlen nyers anyagot is sokkal magasabb árért kaphatja mint a külföldi gyári készmunkák a kereskedők által itt elárusíttatnak. 4 er. Szentesen sőt a mi környékünkön minden iparos ezen ipart csak saját személyében, még így is a munka hiánya miatt évenként egy legfeljebb két hónapnál tovább nem folytathatja. Segéd vagy tanoncz évek óta nem létezik melyek az iparhatóság intézkedését vehetné igénybe. A régibb időkből származott tagok legnagyobb része pedig más vagy koránál vagy szegénységénél fogva munka képtelenné vált. Az ifjabbak pedig a szokatlan napszám és nehéz kúbik munkával kenteiének a napi kenyerüket megkeresni. Az itt elősorolt okoknál fogva teljes tisztelettel vagyunk kenteiének nyilatkozatunkat akként kifejezni a Tekintetes iparhatóság kegyes szine előtt, miszerént az általános ipartestület tömörüléséhez hozzá nem járulhatunk, s csatlakozást nem teljesíthetjük." Ehhez a képhez hozzátartozik az az 1887-es határozat, mely szerint „a Szentesi Takács iparos segédek létszáma tejjessen elfogyván", ingóságaikat leltározzák fel és tegyék el megőrzésre.

41 Ahogyan az idézett szöveg is utal rá, a takácstermékek iránti kereslet csökkenését az olcsó külföldi — főként ausztriai és csehországi — textíliák beáramlása okozta. Ezek olcsósága miatt nem volt érdemes tovább a munkaigényes kendertermesztéssel és feldolgozással foglalkozni, ennek következménye pedig, ahogy a 4. pont írja, a takácsok csupán egy-két hónapot tudtak dolgozni évente, mert bérmunkát egyre kevesebbet kaptak. Míg ebben az időszakban Szentes városában a takácsmesterség sorvadásnak indult, addig a volt filiális helyeken — különösen Orosházán és Mindszenten — jelen41 Jk. 1836. 179