A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

Czéh Mesternek 4 f. 30 kr. Az Atya Mesternek 2 — A Nótáriusnak 1 azon kívül minden Kunsaftba való irás 1 kr. és az ide oda való Levelek írásáért 7 kr."

m A szentesi takács mesterek között katolikusok és reformátusok egyaránt voltak. A céhen belül gondosan ügyeltek arra, hogy a katolikusok és a reformátusok kiadásai arányban legyenek. A katolikus mesterek általában többet költöttek „szentségekre", így a reformátusoknak többnyire tartozott a kassza. A reformátusok pénzükből juttattak a „Debreceni refrom. Oskola számára" valamint a „Szegedi Református Templom és Iskola építésére". A katolikusok egyházi kiadásai között főként a kántormisék szerepeltek. Mivel a kántor évnegyedet jelent, kántormisét is évente négy alkalommal szolgáltattak, nyilván a negyedévenként tartott kántorgyűlés idején. Ezek azonban nem estek minden évben ugyanarra a napra. Tavasszal tartották húsvét előtt a „Böjti Kántor"-t, ez eshetett Mátyás napjára is, akkor „Mátyás Káníor"-ként emlegették. Említenek „Pünkösti Kántor"-t, „Sarlós Kántor"-t (Sarlós Boldogasszony napján, június 2-án), szeptemberben Máté vagy Mihály napjára esett kántormise és végül a „Karácsonyi Kántor" zárta az évet. A kántormiséken kívül még egy jelentős napot emelnek ki a számadások, a céh védőszentjének ünnepét, s az ekkor tartott misét. A szakirodalom védőszentjükként Sarlós Boldogasszonyt említi.

37 Az 1790-es években és még a következő század elején is gyakran szerepel „Sarlós Sz Mise" a kiadások között, sőt 1799-ben úgy jegyeztek föl egy kiadást, hogy „Czé Pátronája Sarlósi Misére". A céh korábbi időszakában tehát valóban Sarlós Boldogasszony lehetett a takácsok patrónája. 1821-ben először azonban patrónaként egy másik név bukkan föl. Ekkor 2 forint 30 krajcárt fizettek ki „Szent Anna Asszon Napra Czéh Patrónus Szent Misére". 1825. július 26-án a Szent Anna napi misét mint a céh patrónájának nagy miséjét említik, s így marad a következő évtizedekben is.

38 Meglepő, de úgy látszik, hogy a szentesi takácsok 1820 körül megváltoztatták védőszentjüket. Szent Annát gyakran választották védőszentjüknek azok a férfiak, akiknek foglalkozása valamilyen asszonyi munkával állt kapcsolatban, főként a takácsok, szabók. (Pl. a szegedi szabók.)

39 Míg Sarlós Boldogasszony napja a paraszti munkarendben az aratás kezdőnapja, addig Szent Anna napja az asszonyi kendermunka, a kendernyűvés kezdete.

40 így szorosan kapcsolódik a takácsok munkájához. Szentesen ma is van Szent Anna utca, ahol a szájhagyomány szerint valamikor több takács élt. A céh történetében kiemelkedő esemény volt a céh megalakulásának évfordulója. 1767-ben született ugyan a céh, de a százéves évforduló megünneplésére nem vártak 1867-ig, már 1860-ban megtartották. Ez év június 10-én kelt jegyzőkönyvükben név szerint felsorolták a tizenkét alapítótagot: Pálovits Jósef, Szabó Gergely, Szabits András, Gombás János, Eger Jósef, Balogh Mihály, Pető János, Sipos Péter, Rósa István, Sipos Ferentz, Csiszár István, Traj András és az akkori céhbiztos Kamotsay Imre. Az évforduló megünneplését lakomával kötötték össze, melyen a céh 85 tagjából 39-en vettek részt. Az ünnepség érdekes epizódja volt, hogy bemutatták a céh keretein belül készült első takácsremeket : „Ugyan ez alkalommal azon száz éves remek is mely először készült minthogy mind ekkorig tisztába megtartatott felmutattatott." 36 Jk. 1796. 37 Pozsár István 1912. 110. Céhkataszter. 1976. II. 306, 307. 38 Jk. 1796, Jk. 1793. 39 Bálint Sándor 1977.

1. 99. 40 Kiss Lajos (1943.) 193. 178