A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

1. A szentesi takácscéh behívótáblája 1801-ből. Koszta József Múzeum, Szentes. Ltsz.: 72.7.1. laltak „telelő méhelyt", így olyan időszakban kellett eltartani őket, amikor hónapokig — általában áprilisig — kevés volt a munka, nem sok hasznát vette a mester. A bizonyságlevél kiadásának megtagadásával akadályozták meg, hogy a nagy munkák idejére, amikor szükség lett volna rájuk, elmenjenek. 1804-ben 45 forintban határozták meg azt az összeget, amelyért legényt lehet fogadni. A mester ebédet tartozik neki adni, „fölöstökre" és vacsorára pedig kenyeret. Amelyik mester olcsóbbért tartja, azt 4 forintra büntetik. Az 1817. szeptember 7-én tartott céhgyűlés arról hozott határozatot, hogy alapítványt tesznek a jövevény és beteg legények megsegítésére, oly módon, hogy minden legény minden bejáráskor 5 krajcárt fizet a társaság ládájába.

12 A legények ünnepe a lakozás volt, melyet a céh anyagilag is támogatott. Az 1836os kiadások között szerepel: „Legények Lakozásakor segedelem és költség."™ 12 Jk. 1796. 13 Jk. 1836. 171