A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

A jegyzőkönyvek személyre vonatkozó határozatai között is többször szerepelnek a legények. Kéréseik többnyire céhbe való bevételre vonatkoznak. Néhány ilyen kérést a rajziskolai bizonyítvány híján utasítottak el. Ennek elvégzése, valamint a remek elkészítése volt a feltétele a vásárhelyi születésű Bán János belépésének 1803ban, aki emellett kérte, hogy „Néhai B. Takáts Mester Kultsár István Özvegyét Pethő Sárát jövendőbéli feleségül magamnak el venném a B. Takáts Céhnek való helles egyet értéséből." A kántorpénzt fizetők névsorából kiderül, hogy a feltételeknek eleget téve később bevették a céhbe. Részben a „Rajz Oskola" hiánya miatt nem fogadták el 1796-ban Farkas Péter és János vándorlását, de azért sem, mert céh nélküli helyen dolgoztak, így bizonyságlevelet sem kaphattak. A határozatból nemcsak az derül ki, hogy ha a legény céhbe akar állni, akkor három évet kell céhes helyeken töltenie, s erről bizonyságlevelet hozni, hanem az is, hogy az inas sem lehet legény, ha három évet le is szolgált céh nélküli helyen, amíg céhes helyen nem szolgál még egy évet inasként.

14 A céhbe való bejutás feltételei: a vándorlás befejezése és a remek elkészítése. A szentesi takácsok 1803. március 20-án ezeket megtoldották azzal, hogy a céhbe lépni akaró legény mesterségbeli tudásáról meggyőződjenek, a vándorlásból hazatért legény köteles egy évig, mielőtt a céhbe állana, helybeli mesternél dolgozni.

15 A privilégium szerint a legény keresztelőlevele, szabaduló levele és vándorlása során kapott tanulóleveleinek felmutatásával jelentheti óhaját, hogy a céhbe kíván lépni. Ha földesúri hatalom alatt áll, földesurának engedélye is szükséges. Ha a legény nem rendelkezik saját felszereléssel, akkor a céh biztosítja neki a remeklés idejére, s a költségeket a remek eladásával szerzi vissza. ,,A Czéh fogja elrendelni, hol, mikor és kinek vigyázása alatt kellessék a Remeket megtenni." A privilégium 25. cikkelye kimondja, hogy ,,Azon Legény a ki Remekét hiba nélkül elkészíti, Mesternek bé vétessék.

"

ш A privilégiumon kívül számos céhhatározat utal a remeklés módjára és körülményeire. 1803-ban például a szentesi takácsok meghatározták a remeklés idejét is, november, december, január, február hónapban, mivel a nagy munkák ideje februártól novemberig tart, s ilyenkor ,,... a Kenyér Keresés idején Kéntelen volnának a Czéhbeli Mesterek ...a Czéhbe bé állani akarókkal, s Remeklőkkel baj/akodni, hasznosabb dolgokra fordítható ide/eket haszontalanul el vesztegetnék...'

47 Egy 1793-as határozat szerint remek készítésekor minden legény más feladatot kap, s a remekes reggel 6 órától este 6 óráig dolgozhat.

18 A remek elkészítéséhez rajzra volt szükség, amelyet feltehetően mintakönyvekből vettek ki. Erre utalhat a kiadások között szereplő feljegyzés „remek forma festésért" kifizetett pénzről. A jegyzőkönyv pontosan rögzíti, hogy kinek mit kellett remekbe elkészíteni. Szomodi József— aki 1872-ben az utolsó céhmester volt — 1836-ban kérte „Remekre való bocsájtatását". A céh határozata szerint: ,,Levelei megvizgálódott Rajzból való bizonyítványát is elő mutat a azonnal remekre bocsájtatódott vörös formát Nro 2ik szám alatt valót szőjön, fehér formát 4 Táblást szőjön Két végű türölközőt 2 és fél rőf hosszút." Egy keveset a szőttesek mintájáról, díszítéséről is megtudunk 1851-ből, amikor Rátz Mátyás és Kiss Pál kéri remekre bocsájtását, ,,Melynek következtében az érdemes Deputátió Leveleiket megvizsgálván, és minthogy Törvényünk szerént az 14 Jk. 1796. 15 Jkv. 1796. 16 Priv. 1820. 17 Jk. 1796. 18 Jk. 1793. 172