A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Nagy Vera: A szentesi takácsmesterség

1802. február 1-én hozott céhhatározat megszabta, hogy az inasnak szabadulásakor mennyit és milyen címen kell fizetnie. Jó példa erre Balog István szabaduló levele 1782-ből.

8 Ő lehet az, akinek kézírásos mintakönyve forrásaink között szerepel. Az 1802-es határozat kimondja, hogy a pénzbeli fizetésen kívül,,egy pint bor a Keresztelő", ami korábban feltehetően valamilyen ceremóniával járt együtt, mert megjegyzik, hogy ,,... többé senkit sem fog megönteni a Kis Társaság ... mivel a czéh az Öntözést el tör löt te végképp." A jegyzőkönyv elején az inasok beszegődtetésének leírását követi ,,Az Inasok felszabadításának módja" című rész, amely egyben már a legények főbb kötelességeit is rögzíti. A legények helyzete szabadabb, de ugyanakkor több felelősséggel jár. Az inas és a legény állapota közötti különbséget így fogalmazták meg: ha ,,... kötelességedben restül s szivségtelenül jártál el, meg vertek, s Huntzfutnak s mindennek mondtak még is tsak Inas maradtál, a Mesterségből ki nem tsaptak, de már ezután másképpen lesz állapotod, Mert ha a Mester Legényi Regulákat meg nem tartod, s ha valaki betstelen magad viseléséért le huntzfutol, mindjárt nem vagy Mester Legény mig betsületedet pénzzel vissza nem váltod..." Kötelességei között változatlanul elsőként szerepel az „Isteni Félelem". „Vasárnap és Innep napokon kétszer a Templomi Isteni Tiszteleten meg jelenjen annyival inkább mivel a Legényt sem gazdaságbéli gondja, sem Majisztere parantsolatja attól el nem vonhatja." A mester iránt a legény tisztelettel tartozik, annak szavát meg kell fogadnia mesterségbeli dolgokban és viselkedésben egyaránt. A legény tartsa szavát, különösen akkor, ha bizonyos időre eligérkezett egy mesterhez, ha pedig el akar jönni, időben jelentse be és számoljon el mesterével, valamint a kis társaság dékánjával, hogy tartozása ne legyen, ,,... tarisznyájjába úgy rakodjon el hogy a Házbéliek Közül Lássa valaki né hogy a mondasson, hogy a gazdájjáét is tarisznyájjába tette." Voltak bizonyos szolgáltatások, amelyekkel a szokás alapján a mester tartozott a legénynek, de mivel ezeket semmiféle írott rendelet nem szabályozta, nem volt kötelessége, csupán a legény jó magaviseletén múlott,hogy megkapja: „... a mi Czéhünkben szokás és az Országrak némelly részében hogy a Legénynek fehér vagyis alsó ruháit ki mossa az Asszonya, Húsához tzukmisf vét, s ágyat adnak alá." Nem részletezik a legény minden kötelességét, mondván, hogy ezeket a többiektől fogja eltanulni, ,,... A mire pedig a Kereszt Attyai tanítják azt senkinek sem lesz szabad ki beszélni." A legények közé való bevételkor 10 garast és egy pint bor árát tartozik fizetni a belépő. Az ilyenkor fizetett pénz összege természetesen az idők folyamán változott. A legényi állapot már bizonyos rangot jelent, amit ki is fejez az utolsó mondat: ,,...s eddig ha volt István, Pista, ezután légyen István Mester s mondattasson szabad Legénynek."

10 A legényekre vonatkozó legfontosabb általános tudnivalókat is a privilégium tartalmazza, mely szabályozza a vándorlást és az elszegődés módját.

11 Ezt helyben kisebb módosításokkal egészítették ki. 1803-ban hoztak a szentesi takácsok olyan rendeletet, amely szerint „... augustus első napjáig egy Legénynek is elmenőKunsaftja ki nem adódik ... mig tsak a Céh a Városonn munkát tudna néki adni." Ez alól azok a feleséges legények kivételek, akik nyáron mezőgazdasági munkát akarnak vállalni. A rendelet azért született, mert a legények szeptember, október, november táján fog8 Pozsár István 1912. 218. 9 cukmisz=főzelékféle. (L. Bálint Sándor 1957.

1. 223.) 10 Jk. 1796. 11 Priv. 1820. 170