A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

tanyai melléképület maradt fenn, amelynek falvázát a 18. századi és 19. század eleji források leírása szerinti nádváz alkotja (6. kép). Egy ilyen polyvásszín falában az a sajátos, hogy maroknyi vastag nádkötegből kötöttek karcélt és azokhoz fűzték a függőlegesen állított nádvázat (7. kép). Ez ahhoz a gyakorlathoz hasonló, amit Györffy írt le a sárréti nádházról.

39 A nád visszaszorulása két körülménnyel függ össze: részint azzal, hogy a 19. század végén tájunkon a belvizeket levezető csatornák építése folytán szűkült a nádtermő rétségek területe. Ugyanakkor a napraforgót (Helianthus annuus), amely a homoktalajt kedvelő, igénytelen növény, minden tanyai gazdaságban termesztették, főleg olajos magva miatt. Három-négy cm vastag, erős szára a keményszárú nádnál is alkalmasabb falváznak bizonyult. Igazolhatóan tutajfalú ház adatgyűjtésem idején (1965—1974 között) Szeged környékén már elvétve akadt — bizonyosan ilyen az említett szatymazi tanya régi lakóháza —, istálló is kevés, de még számos tutajfalú színt, polyvást és külső gabonatárolót találtunk. Az emlékezet szerint tutaj falú istállót nem csupán városi kisbérlok és szegényparasztok, hanem kisparasztok is építettek a mai Ásotthalom, Rúzsa, Kistelek, Csengéié határában. A kisteleki Volford István 1895-ben, amikor kétosztatú tanyáját vertfalból megépítette, a nagyjószágnak vázas sárfalú istállót épített. Kéthárom lépés távolságra vastag karókat ástak le, ezek közé sűrűn napraforgószárat fűztek a karókhoz szögelt korchoz, vagyis akáchasítványhoz. ,,Volt azon sukkos vastag 8. kép. Napraforgószárra tapasztott tutajfalú polyvásszín, Mórahalom 39 Györffy István 1908. 159: „...a nádat arasznyi vastagon szárnyékfal módjára felállították és egy jó félmarok nádból készült korczpár közé fűzfa gúzzsal erősen összeszorították." 128