A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

9. Napraforgószárra tapasztott falú birgeól, Kistelek, Tanya 288. (1976) tapaszt" — emlékezik Volford István (sz. 1899). A lepadlásolatban istállóban 4 szarvasmarhát és 3 lovat tartottak.

40 A szegedi tanyákon a 20. század első felében leginkább a polyvás készült tutajból. Tandari Vince röszkei kisparaszt tanyatelkén a harmincas években készített polyvást. Az építmény hossza 4,4 m, szélessége 2 m. ,,Kimértem azt, ilyenformában köll neki állni. Leástam az oszlopokat: négyet az egyik, négyet a másik oldalára. Az oszlopok leásása után föltöttük a koszorúfákat, a végén két oszlopra a szelement, aztán arra a horogfákat. A tetejére nádat, azt levarrtuk dróttal. Azután csináltuk a falát. Az oszlopok közé léchevederöket csináltunk botfából, ahhoz dróttal fűztük a tányéricaszárat. Székföldből, polyvával sarat csináltunk és batapasztottuk. A régi öregök úgy nevezték: tutajfal." Tandari Vince emlékezik a közelben egy nádtetős házra, amelynek a fala tutaj volt, úgy mondja, ,,tutajra volt építve". Nagyobb tanyai gazdaságban az igények szerint nagyobb méretű polyvást készítettek, szintén házilag. A gazdának a napraforgószár lécekhez erősítésében, a sárkészítésben felesége és gyermekei segítettek. Az építményben a csépléskor visszamaradó polyvát, a kévébe kötött lucernát, a zsúpszalmát és a ritkábban használt eszközöket (borona, ekekapa, szán stb.) tartják. A szegedi határ külső részein kb. a századforduló óta építenek külső gabonatárolót, ún. lábashambárt. Elnevezése onnan származik, hogy lábakra vagyis oszlopokra épül, a föld színétől 1—1,5 sukk magasan, ami lehetővé teszi a hambár alatti légjárást, így a gabona nem dohosodhat meg. 40 Juhász Antal 1976. 357. 129