A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988-1. (Szeged, 1989)

Néprajz - Juhász Antal: Vázas szerkezetű sárfalak Szeged vidékén

tói távol szükség sem volt. Néprajzi terepmunka során épp ezeken a településeken megtaláltam egy másfajta vázszerkezetes építő technika, szegedi tájszóval a tutajfal építményeit és emlékanyagát. A népszámlálások adatsorait és a terepgyűjtés tapasztalatait egybevetve tehát úgy vélem, hogy Szeged környékére nézve a „fából vagy más anyagból" épült lakóházak többféle, vázas szerkezetű épületet jelentenek. Hogy melyik településen milyen fa- vagy egyéb vázszerkezetű házakat vehettek számba ezen a néven, azt a még fennálló építmények tanulmányozása és a visszaemlékezések alapján igyekszem meghatározni. A népszámlálások adatsorai területünk házainak kb. 1 %-át rögzítik fából vagy más anyagból épültnek, ami az 1900—1930 közötti házállománynak igen elenyésző hányada. Tudjuk viszont, hogy a kezdetleges építő technikák századunkra a tanyákra, ott is a gazdasági épületek — istállók, ólak, terménytárolók stb. — építésébe szorultak vissza. A táj tanyáinak paraszti építő gyakorlatában — mint látni fogjuk — a vázas szerkezetű falazatok szerepe sokkal jelentősebb volt, mint amilyent a népszámlálások lakóház-statisztikái rögzítettek. A sövényfal A szakirodalomban patics-, sövény- vagy fonott fal néven ismert vesszővázas sárfal a neolitikum óta ismert. Szeged környékén Tápé—Lebő és Gorzsa lelőhelyen kerültek elő újkőkori patics-maradványok.

10 A kora középkori Sövényháza falu megnevezése véleményünk szerint a sövényvázas építéstechnikából származtatható. A Szeged-monográfia szerzői vitatják ezt az eredeztetést és a falu nevét a rekeszes halászati móddal kapcsolják össze.

11 Ám figyelmen kívül hagyták, hogy rekesztő halászatunk nádból vagy vesszőből font eszközének mind finnugor eredetű elnevezése — a vejsz vagy vész —, mind szláv eredetű lésza neve és kürtő, pelőce részelnevezése alakjában igen eltér a helynév középkori Sewenház (1455), Sewenháza (1515) megnevezésétől.

12 Helynév-magyarázatunkat két párhuzam valószínűsíti: 1. a Saliga László régészeti terepbejárásaival hitelesített középkori Sövényháza Szegedtől északra, a Tisza egykori árterületéből kiemelkedő hátságon épült — olyan víz menti területen, amilyenről a sövényfal az utóbbi évszázadból gyakran adatolható, 2. a környéken, éppen a középkori Sövényháza szomszédságában ismert egy másik -ház, -háza utótagú helynév, Hantház(á), amelynek hant előtagja 18. századi írott forrással és a népi emlékezettel igazolhatóan szintén építési technikából: a gyephant (gyeptégla) építkezésre történt alkalmazásából eredt. A 18. században fölbukkanó Hantház helynév és annak eredete alátámasztani látszik azt a véleményt, hogy hasonló gyökerű névadással a középkorban is valósan számolhatunk. Bél Mátyás a Szeged mellett letelepült, katonáskodó rácokról írja : „Vesszőből font, tehéntrágyával, valamint sárral tapasztott kunyhóban laknak..."

13 1720-ban Szegeden 193 szerb határőr háztartást írtak Össze, s tudjuk, hogy később a városból 10 Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé—Lebőn. MFMÉ 1957. Szeged, 1957. 56. A Gorzsa—Czukor majori leletekről Horváth Ferenc régész tájékoztatott. 11 Szegfű László—Kürti Béla—Nagy Zoltán—Horváth Ferenc: A táj falvai. Ih.: Kristó Gyula 1983. 308. 12 A falu okleveles említéseit 1. : Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I. Bp. 1897.683. 13 Bél Mátyás 1984. 19. Az 1720. évi összeírás adatait 1.: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. M. Stat. Közi. Új folyam XII. Bp. 1896. 115