A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

Reitzer óvása ellenére — ekkor már ez volt a fontos. Úgy vélte, a Szép Szó körében talál megfelelő' közeget magának.

73 Búcsúja a kollégiumtól s Budaytól — 1937. szeptember 26-án — azért kicsit mégis szomorkás volt: „két-három nap múlva itt kell hogy hagyjam ezt a szobát — írta Budaynak a Miivkoll helyiségében —, ahol most kopogok és ahol a magányban tulajdonképpen bekapcsolódtam a közösségi életbe. A nagy öröm rostjaiban szivárgó csöpp szomorúsággal adom majd át a kulcsait Violának." S levele végén kedvenc költőjét, Kosztolányi Dezsó't idézte búcsúképpen : Szép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éjen és homályon át. Állj meg te óra és dó'lj össze naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan, röpüljetek az ünnepi magasban. 5. Egy kitérő: a csoportváltás szubjektív háttere Gáspár, a Szép Szó belső köréhez való csatlakozással —jóllehet személyes kapcsolatai még jó másfél évig megmaradtak — lényegében elszakadt már régi társaitól s a kollégium egészétől. Ez fölveti a kérdést, a váltás mennyire volt benső indítékú, s a megnyíló személyes—egzisztenciális lehetőségeken túl, volt-e előzménye Gáspár fejlődésében. Bizonyos, hogy a Századunkhoz, a Szép Szóhoz való kapcsolódás — sz irányzathoz való nyilvános és deklarált tartozás — lelki igénye volt, önbecsülése megnyilvánulását jelentette számára. Nem véletlen, hogy miután megjelent néhány írása a Századunkban, Szép Szóban, jutott el addig, hogy írjon Budaynak : „Most meg arra jövök rá, hogy megnőtt a merszem az utóbbi időben : alighanem ez az első eset, hogy csak úgy oda állok eléd egy személyes igénnyel, olyasféle hanghordozással, ahogy [Radnóti] Miklóstól hallottam egyszer, mikor mindenképpen biztosítékot akart, hogy a Színpad mástól nem közöl verset: »klikk vagyunk vagy mi?!«

74 De a lélektani motivációktól függetlenül, a korábban mondottak önmagukban is sejtetik, hogy, kicsit karikírozva a dolgot, Gáspár — a prenépies szegedi fiataloktól az antinépi Szép Szó-körig — logikusan jutott el. A két csoport közt ugyanis nem volt akkora a távolság, mint amennyinek látszik. A Szegedi Fiatalok és a Szép Szó köre közt számos érintkezési, kapcsolódási pontot is találhatunk, s a „Szegediek" közt Gáspár eleve a „liberális" szárnyat képviselte. Liberalizmusa az idők folyamán ráadásul csak erősödött. Budayhoz írott 1936 végi s 1937-i referáló levelei, öntudatlanul bár, de ezt az orientációmódosulást még érzékelhetőbbé teszik. Ezekben ugyan semmi olyan nincs, ami tételes szembefordulás volna a kollégium irányával, sőt a Magyar Szociográfiai Társaság titkárához írott — igaz, „MüvkolP'-titkárként fogalmazott — levelében még éppen ő definiálta törekvéseiket „népies alapozású szintézisként". Politikai, mentalitástörténeti helyzetértékelése azonban már leginkább liberális jellegű volt, s ez egészében a honi későliberálisokhoz közelítette őt. 1937. február 22-én például úgy látta, hogy a politika meghatározó vonása a jobboldal előretörése. „A nyilasok kezdenek komolyan terjeszkedni — írta ekkor —, bár éppen 73 Uo. 74 Gáspár Zoltán — Buday Györgyhöz, 1937. jan. 15. 442