A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

ahhoz, hogy III. Béláról hű rajzokat készíttethessen, mivel a csontok visszahelyezésére 1897-ben sor fog kerülni (58). Ezt a kérését korábban — 1896. január 27-én — a MTA elvetette. Végül is a közoktatásügyi miniszter 1897. november 20-án „III. Béla testereklyéinek tudományos célú reprodukciójához legfeljebb 2500 frt erejéig" engedélyezte terv készítését (104). A királyi csontok újbóli eltemetése azonban késett, amiért TÖRÖK-öt nyíltan is elmarasztalták. Miután 1892-ben az Akadémia levelező tagja lett (27), 1893-ban székfoglaló beszédét tartotta III. Béláról. Ezt a beszédet SEBESTYÉN GYULA kritizálva azt mondta, hogy előadása „a kútfők hiányos ismeretéből folyó botorkálás volt" (26, SEBESTYÉN 1893). A másik támadás ellen — amikor TÖRÖK Marienbadban volt — tanítványa, DOBSA LÁSZLÓ védte meg, amikor az „Egyetértés" című lap 1897. július 13-iki számában leírta, hogy III. Béla király csontjainak eltemetése nem ,,az embertani intézet által okozott" halasztás miatt következett be (73). Végül is a királysír ügye 1898. október 28-án azzal zárult, hogy BÁNFFY miniszterelnök a következő szövegű levelet küldte TÖRÖK-nek: „Ő cs. és ap. kir. Felsége f. év október 24-én kelt legfelső elhatározásával Nagyságodnak, boldog emlékű III. Béla király és hitvese földi maradványainak végleges nyugalomra helyezése és a síremlék felállítása körül szerzett érdemei elismeréséül a III-ad osztályú vaskorona rendet legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Erről Nagyságodat örvendetes tudomásul azzal értesítem, hogy a rendjelvény és a rendirodai nyomtatványok később fognak Nagyságodnak kézbesíttetni. Budapest, 1898 évi október 28-án. B. BÁNFFY" (103). Alighogy befejezte TÖRÖK III. Béla csontvázának vizsgálatát, máris hozzálátott a székesfehérvári bazilika területén előkerült sírok megmentéséhez. Ez ügyben a MTA elnökének, báró EÖTVÖS LÓRÁND-nak írt kérvényt (60), amelyre 600 frt ^támogatást kapott (82). TÖRÖK AURÉL —mint korábban láttuk,— komoly tervvel indult az embertan oktatását illetően (46). Ezt azáltal igyekezett megvalósítani, hogy változatos témakörű előadásokat tartott. Hallgatóiról pontos feljegyzést készített (47, 55), amelyből kitűnik, hogy amíg 1881—82-ben mindössze 2 tanítványa volt, ez a létszám az 1903—1904. évi téli szemeszterben elérte a 174-et. Összesen 2732 hallgatója volt 1881 és 1912 között. Az új tanszéken első előadását 1881. október 3-án kezdte meg. Két első tanítványa THIRRING GUSZTÁV és PÁPAI (SCHIP) KÁROLY később munkatársai lettek, de tanítványai közül (19) mellette dolgozott GRITTNER GYULA, JANKÓ JÁNOS, DOBSA LÁSZLÓ és BARTUCZ LAJOS is. Ugyancsak antropológiával foglalkozott később TESZÁK KÁROLY és HILLEBRAND JENŐ, akik az 1902—1904-es tanévben látogatták előadásait. Sok későbbi tudós volt hallgatója mint pl. ENTZ GÉZA, MADZSAR JÓZSEF, SEEMAYER VILMOS, BRUCKNER GYŐZŐ, PRINZ GYULA, KORMOS TIVADAR, RAPAICS RAYMUND, POGÁNY ÖDÖN, KOGUTOWICZ KÁROLY, M AUCH A REZSŐ, VERZÁR FRIGYES, HANKÓ BÉLA, TELEGDI-RÓTH KÁROLY s nem utolsósorban azok, akik később rövidebb-hosszabb ideig művelték az antropológiát, mint a már említetteken kívül KUBÁSS MARIANN, BALOGH BÉLA, LAMBRECHT KÁLMÁN, NÁNÁSY LÁSZLÓ, GSTETTNER KATALIN (59). TREFORT 1886-ban engedélyezte, hogy a „polgári iskolai tanítóképezde növendékei nevezett tanárnak az anthropológiáról tartott előadásait az egyetemen hallgathassák" (49), TÖRÖK tehát nemcsak az egyetemistákat oktatta. Professzorsága alatt 23 egyetemi doktori értekezés készült. Magyarországon antropológiából az első egyetemi doktori értekezést MOLNÁR ISTVÁN hajdúböszörményi tanár írta „Az ősember lélektana" címmel, amely francia nyelven je96