A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

A bonctannal való foglalkozás azért volt TÖRÖK-nek szívügye, mert az embertani gyűjtemény létrehozásán kívül vonzotta az emberszabású majmok összehasonlító bonctanával való foglalkozás is. Erről életrajzában (38) a következőképpen emlékezett meg: „Midőn tehát Párizsból visszaérkezvén, az embertani tanszéket elfoglaltam, mindjárt kezdettől fogva odairányoztam minden törekvésemet, hogy az embertani tudományszakmát a maga teljességében művelhessem és taníthassam — de a mi igen kicsiny részben sikerült. A legnagyobb hátrány e tekintetben az vala, hogy az embertani tanszék a bölcsészettudományi karnál állíttatván fel, a bonczolatokkal járó embertani kutatásokról le kellett mondani; ... „Érdekes, hogy a bonctani helység kérdésében még TREFORT-nak az orvoskari dékánhoz intézett levele alapján (89) sem tudott eredményt elérni. TÖRÖK kezdettől fogva jelezte az illetékeseknek helységproblémáját. Egyik ilyen beadványa báró EÖTVÖS LÓRÁND vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 1894. október 22-i keltezésű, melyben írta, hogy a tanszéken „...nincs tanterem, könyvtár, laboratórium. Az anyag a padláson és pincében van" (50). Egy korábbi 1884. május 27-én kelt átiratában javasolta a tanszék alapterületének 444 m

2-re való megnagyobbítását (87). Végül is a miniszter 1885. február 20-án kelt levelében engedélyezte, hogy az embertani intézet a Múzeum körútbeli új épületben legyen elhelyezve és a költözködéshez, valamint új berendezések vásárlásához 26 880 frt-t utalt ki, de a bonctani helység kérdése ekkor sem oldódott meg (85). Az új tanszék alapterülete viszont 446,89 m

2 lett (88). TÖRÖK nemcsak a saját tanszékére gondolt, amikor helységügyben állandó jelleggel ostromolta az illetékeseket, hanem az egész bölcsészkar fejlesztését szem előtt tartotta. 1902-ben erről így írt egyik átiratában: „...a Lágymányoson tervbe vett műegyetemi építkezések elkészültével megürülendő összes jelenlegi épületei a műegyetemnek, a Tudományi-Egyetem bölcsészettudományi Kara számára tartassanak fenn..." (52). Tervei között egy nagyon jelentős embertani múzeum felállítása is szerepelt. Ezzel kettős célt szeretett volna elérni : egyrészt lehetővé tenni az ásatásokból származó emberi csontvázak megmentését és Összegyűjtését, másrészt biztosítani az előadásokhoz a szemléltető anyagot. A cél elérése érdekében tevékenysége is kettős volt. Már nagyon korán kereste a lehetőséget a régészekkel való együttműködésre, de részt vett ásatásokon is. Erről tanúskodik a „Tisza-Zugi arheológiai magántársulat" egyik jegyzőkönyve, amely szerint már 1883. augusztus 22-én TÖRÖK is jelen volt a szelevényi ásatáson, ahol valószínűleg honfoglalás kori, vagy avar kori leletet tártak fel (90). Hasonló ásatásokat végzett máshol is (18, 69) és ezekbe a munkálatokba tanítványait is bevonta (70). Későbbiek során ezt a tevékenységét az ország különböző területeire kiterjesztette (64, 91), sőt őt is meghívták ásatásokra (92). Ennek a munkának az eredményeként elérte, hogy a régészek — gyűjteményének gyarapítására — a leleteket elküldték TÖRÖK-nek (74, 76, 93), de még SCHEIBER is megajándékozta egy koponyával (35). Érdemes megjegyezni, hogy a napjainkban létesült pusztaszeri emlékpark területén is ő végzett először ásatásokat (57). Az embertani múzeum anyagának gyarapítása érdekében igyekezett a már meglevő gyűjteményeket is megszerezni. Alig két évvel a tanszék megalakulása után vette át a Nemzeti Múzeum által felajánlott koponyagyűjteményt (94). A múzeum állattani osztályától majomkoponyákat vett kölcsön az előadásokhoz (102). Kevésbé volt sikeres az az igyekezete, hogy ISZLAY JÓZSEF gyűjteményét (54) megkaphassa, mivel azt ISZLAY életében az „előkészítő fogászati intézetnek" ajándékozta m