A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

(95). Ezzel a gyűjteménnyel kapcsolatos tevékenysége már előre vetítiazokat a problémákat, amelyek később nagyon sok nehézséget jelentettek TÖRÖK-nek. Újabb beadvánnyal fordult ugyanis BERZEVICZY ALBERT közoktatásügyi miniszterhez, hogy ha már nem is kaphatja meg a gyűjteményt, legalább az előadásokhoz kölcsön kaphassa (96). A válasz az volt, hogy „...a gyűjteménynek szaktudósok, tehát dr. TÖRÖK AURÉL által való használatát" nem akadályozza senki, csak azokat minden alkalommal kölcsön kell kérni. Ez az intézkedés úgy tűnik TÖRÖK hiúságát bántotta, mert egy 14 oldalas újabb beadványt intézett a miniszterhez, melyben többek között ezt írta : „...én tehát eme mintegy büntetés számba menő intézkedésekben úgy tanszékemnek hivatalos lebecsülését, mint saját az e tanszéken immár 23 éves működésem felett való hivatalos pálcatörést vagyok kénytelen látni" (53). Mindenesetre TÖRÖK a magyarországi leletek megmentése érdekében rendkívül sokat tett. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy már 1883-ban kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, rendelje el a földmunkák során előkerült csontok bejelentését az Antropológiai Múzeumnak (98). Ezt a fővárosi tanács még az évben engedélyezte (99). Az a nagy energia, amellyel TÖRÖK az antropológiai múzeum létesítése érdekében fáradozott, rövidesen meghozta eredményét. A gyűjtemény 1883. szeptember 15-én kelt feljegyzése szerint 974 darabból állt (56), amely 1884 májusára 1667-re növekedett és 3 év alatt már 1500 koponyát, 25 teljes csontvázat, 70 gipszlenyomatot és 40 agyvelőt gyűjtött össze (100). 1884-ben „Antropológiai Múzeum, Budapest, Egyetem" feliratú levele arról tanúskodik, hogy tervezett múzeuma már létezett. De elérte azt is, hogy ásatásaira külön pénzt biztosítottak (56), valamint az elöljáróságok az előkerült leleteket bejelentették neki (83). A szorgalmas munkával összegyűjtött anyagból az 1885-ös budapesti általános kiállításon a zenecsarnokban bemutatást rendezett (101). TÖRÖK egy későbbi jelentésében, melyet a Bölcsészettudományi Kar dékánjának készített és amely pontos dátummal nincs ellátva, de 1886 és 1894 közé tehető, a következőket írta: „...mintegy 10 000 koponyát és 1000 csontvázat sikerült 'egybeállítani', aminek következtében a budapesti embertani intézet és múzeum az összes külföldi társmúzeumi és intézetei között elismert előkelő szerepet játszik." Ugyanakkor megjegyzi azt is : „Sajnos, hogy az embertani szakma fontosságát a többi természetrajzi szakmákéival hazánkban még nem tekintik egyenlő rangúnak" (116). Az összegyűjtött jelentős számú lelet és az ennek elhelyezéséhez hiányzó helyiség problémája végül is arra késztette TÖRÖK AURÉL-t, hogy kérje a gyűjteménynek a városligeti Néprajzi Osztályon való elhelyezését (61), amelyet 1906-ban a Magyar Nemzeti Múzeum el is fogadott (62). Ez az intézkedés kezdetét jelentette a Természettudományi Múzeum keretében 1945-ben megalakult Embertani Tár létrehozásának. Nem a múzeum gyarapítását szolgálta, hanem a nemzeti múlt megbecsülését jelentette az a tevékenysége, amely az Árpád-házi királyok csontvázainak vizsgálatával és méltó elhelyezésével függött össze. TREFORT miniszter 1883. október 31-én bízta meg a budavári plébániatemplom úgynevezett ZICHY kriptájában levő „...III-ik Béla királyunknak és nejének tulajdonított tetemek megvizsgálásával dr. TÖRÖK AURÉL az embertan nyilvános rendes tanárát saját kérelmére..." (68), aki a csontvázak rendkívül részletes vizsgálatát (67) végezte el, fényképeket készített a csontokról (63), de mindez meglehetősen sok évet vett igénybe. Azok a dokumentumok, amelyek jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában találhatók III. Béláról és nejéről (65, 66, 67), ma már alapvető forrásmunkaként szolgálnak. 1896. február 27-én a Bölcsészettudományi Kar dékánjától kért segítséget 95