A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

(BARTUCZ 1964). Ő volt az első hazánkban, aki ebben a beadványában propagálta a történeti embertani anyag gyűjtését, olyan intézkedéseket javasolva több, mint 110 évvel ezelőtt, melyeket csak újabb múzeumi törvényeink valósítottak meg. A miniszter SCHEIBER beadványát a budapesti egyetem orvoskarához küldte véleményezésre, amely nem tartván magát illetékesnek a kérdésben, átküldte azt a bölcsészeti karhoz. Utóbbi SCHEIBER tervezetét helyeslő válasszal terjesztette fel a miniszterhez. LENHOSSÉK — aki például a SCHEIBER által ajándékozott koponyákon nevetségesnek tűnő kifogásokat talált (zsírfoltosak) — úgy tűnik, nem szimpatizált a javaslattal, így személyi okok miatt az ügy ad acta került. Ezzel szemben 1875 őszén maga LENHOSSÉK lépett a nyilvánosság elé, mint antropológus. „Cranioscopia" című munkájából kitűnt, hogy sem SCHEIBER hármas javaslatával, sem személyes tanszéki igényével nem értett egyet és azt nem támogatta. Ezzel a személyi harc az antropológiai tanszék ügyében SCHEIBER és LENHOSSÉK között végleg kiéleződött. Előbbi 1876-ban a Wiener Medizinische Presse-ben nemcsak éles kritikát írt LENHOSSÉK Cranioscopia-járól, hanem feltárta a személyi hátteret is a következőket írva: „Lenhossék... a helyett, hogy e tervemet támogatta volna, a helyett, hogy e területen való további munkára bátorított volna, és engemet meghívott volna, hogy mellette dolgozhassak, amíg beadványom felett döntöttek volna — koponyagyűjteményemet... hivatalosan gúny tárgyává tette" (BARTUCZ 1964). Jelentős fordulat következett be az 1876-os budapesti kongresszus hatására. A kongresszuson elhangzott előadások két kötetben, francia nyelven jelentek meg. P. BROCA-nak és több külföldi antropológusnak a hazai illetékesekkel folytatott beszélgetései, a sajtó visszhangja olyan hatást fejtettek ki, hogy a hivatalos és nem hivatalos magyar közvélemény többé nem vonhatta ki magát a kérdéssel való foglalkozás alól. Annál is inkább, mert ezen a kongresszuson olyan neves antropológusok vettek részt, mint J. KOLLMANN (Basel), R. VIRCHOW (Berlin), H. SCHAAFFHAUSEN (Bonn), I. KOPERNICKI (Krakkó), I. WAHRMANN (Bécs), P. BROCA (Paris,) E. CHANTRE (Lyon), A. RETZIUS (Stockholm). A kongresszuson 48 szekrényben 22 000 tárgyat állítottak ki s a hét szakülés közül kettő kimondottan antropológiai témához kapcsolódott. Az első ülés az ember létezésének legrégibb magyarországi nyomaival, a kilencedik pedig a Magyarországon talált koponyák anatómiai és etnikai jellegeivel foglalkozott. Az idő azonban a hosszú értekezések felolvasásával telt el, amelyek részben ismert dolgokat említettek, ... „jóformán semmit sem hallottunk a prehisztorikus Magyarországról" írta BARTUCZ LAJOS (85) s a magyarok udvariasságból háttérbe helyezték saját érdekeiket. A szeptember 4—11 között lezajlott kongresszuson, 9-én LENHOSSÉK a mesterségesen torzított csongrádi koponyáról, 11-én pedig SCHEIBER a regruták testmagasságáról tartott előadást. A kongresszus hatására megkezdődtek az ősembertani ásatások, majd 1878 őszén megalakult az Országos Régészeti és Embertani Társaság. Ez utóbbiban azonban az eszme egyik eredeti felvetője, SCHEIBER — a már ismertetett okok miatt — nem vett részt. De nem vett részt sem a kongresszuson, sem a társaság megalakulásánál TÖRÖK AURÉL sem, aki a következő időszak meghatározó egyéniségévé vált. Mégis ez az 1878-as év volt az egyik döntő időpont a magyar antropológia létrejöttében. Mindezt csak erősítette az, hogy LENHOSSÉK 1879. május 13-án tartott rektori beszédének „Az antropológiáról, mint a jelenkori műveltség nélkülözhetetlen kellékéről" címet adta, melyben javasolta antropológiai tanszék felállítását (85), megír.