A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)
Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról
san. Nem nyilatkoztak világosan a követendő útról sem, mert ezt utópisztikus eljárásnak tartották. így tanaik alapján egyaránt kifejlődhetett a parlamentáris demokrácia eszközeivel dolgozó szocialista mozgalom és a megszervezett kisebbség terrorista diktatúrájára öntudatosan hivatkozó bolsevizmus." Egészében, úgy tetszik, ez a szócikk a szociáldemokrácia irányába való továbbmozdulást jelzi. De az Esti Kurírtól való folyamatos „eloldódását" emellett más is mutatja; más lapokban is mindinkább föl-föltűntek írásai. 1941-tŐl alkalmanként írt az Esti Kis Újságba (41-ben két, 43-ban négy cikket), 42-ben írt kétszer a Magyar Csillagba, 1943-ban az Újságba, Az Ország Útjába. Sajnos, ekkori életéró'l nagyon keveset tudunk. Tudjuk, hogy rendes évi szabadságát 1941 nyarán Erdélyben töltötte; feleségével együtt ekkor Tusnádfürdón, Kolozsvárt járt. Utóbbi helyen találkozott régi — s rég nem látott — barátjával, Járosi Andorral, „az erdélyrészi evangélikusok esperesével", akivel — mint régen, még diákkorukban — azonnal szót értett. 132 Tudjuk, hogy 1942 februárjában részt vett a Történelmi Emlékbizottság munkájában, 1942 tavaszán pedig — mint egyik irányító — József Attila második, budapesti temetése előkészítésében. Áprilisban, mint az emlékbizottság tagja, aktív szervezó'munkát fejtett ki, s valószínűleg Ő tette be a Kurírba azt a hírt is, amelybó'l kiderül, hogy a „József Attila emlékbizottság minden csütörtökön este 7—9 között tart hivatalos órát VII., Peterdy-utca 8. sz. alatti helyiségében, amikor érdeklődésre szívesen ad tájékoztatást. A bizottság telefonszáma ugyanebben az időben 221-205." 133 A május 5-i második temetésen, az „immár nem a halottnak, hanem az irodalomtörténeti halhatatlannak járó tiszteletadáson" az emlékbizottság nevében Ő mondott búcsúztatót. „Sírja [mármint József Attila sírja — L. A.] diadalmasan él majd túl sok hazug emlékművet" — mondta itt. 134 Belső életéről, orientációja módosulásáról azonban nincs értelmezhető adatunk; nem tudjuk, igazában mi mehetett végbe benne ezekben az években. Szerencsére a Magyar Csillag 1942 decemberi számában A költő és a köztudat címmel beszámolt a József Attila-emlékbizottság munkájáról, s ebben egy, orientációja módosulása szempontjából is lényeges epizódot is megörökített. „Azt mondtam — írta itt —, hogy a temetés a munkásifjúság műve volt, s ez így igaz is. De a kollektív igyekezetet jogos megszemélyesítéssel fűzhetem Marosán [György] nevéhez. Vidám tettrekészsége, az akadályokkal kedvtelve birkózó erélye, önzetlen lelkessége nélkül az ifjúmunkásság részvétele nem kapott volna se ösztönzést, se formát, se alkalmat. Referálásait, intézkedéseit, vitáit hallgatva vált bennem átélt valósággá József Attila verse: »Új nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szókat...«" 135 Nem valószínű, hogy tévedünk, ha ebben az epizódban véljük megtalálni azt a döntő érzelmi lökést, amely a szocialista — szociáldemokrata — mozgalomhoz juttatta el. Természetesen nem arról van szó, hogy Marosán Györgynek valamiféle szervezeti bekapcsolást tulajdonítunk; példája, az aktív, talpraesett munkásfiú mint új embertípus példája hathatott rá s közelíthette a szociáldemokrata mozgalomhoz. Az idézett epizód, tartalmán túl, azért is fontosnak látszik, mert a cikk, amelynek része, 1942 decemberében jelent meg, s Gáspár pályájában a következő év hozta meg a döntő fordulatot. A pályakorrekcióban természetesen az is belejátszhatott, hogy — mint L. Nagy Zsuzsa írja — „1943 elejétől az [...] Esti Kurir is sok tekintetben közeledett a kormány álláspontjához" 136 , s ez Gáspárnak aligha tetsz132 Egy halhatatlan feltámadása. EK, 1941. dec. 15. 133 Díszsírhelyet adott a főváros József Attila hamvainak. EK, 1942. ápr. 7. 134 Vö. EK, 1942. máj. 4. 5. 135 Idézi Csaplár, 1971.1148. 136 L. Nagy Zsuzsa, 1972.166. 461