A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

hetett. 1943 nyarától nem is írt a Kurírba. A taszító erőkön túl azonban volt, ami vonzza is, s ez — amennyire megállapítható — a szociáldemokrata párt s mozgalom lett. A szociáldemokrata párthoz s mozgalomhoz való csatlakozásának eseménytörténetét teljes homály fedi. Annyi csak a bizonyos, hogy 1943 tavaszától valamiképpen bekapcsolódott a párt munkájába. Ekkortól megszaporodtak írásai a párt lapjában, a Népszavában (1943-ban a korábbi, három év alatti két írással szemben most pár hónap alatt 9 cikke látott itt napvilágot). Mónus Illés környezetébe került, aki többféle munkával is megbízta. Valamikor 1943 tavaszán (?) előadás-sorozatot tartotta Vasas Székházban, A politikai eszmék fejlődéstörténete címmel, amely sokszorosítva, ún. sillabuszként meg is jelent : mozgalmi oktatási anyag lett.

137 Mónus, akinek akkori szerepe, sajnos, föltáratlan, bevonta a párt ún. átmeneti programjának kidolgozásába is. írásos észrevétele, amelyet A Szociáldemokrata Párt gyakorlati programja с tervezethez készített, fönn is maradt. Tilovszky Lóránt kutatásaiból tudjuk, Gáspár főleg a nemzetiségi kérdés jövendő alakításával foglalkozott — e téren eljutott a magyarországi nemzetiségek „területi önkormányzatának gondolatáig."

138 1943 őszén Mónus bevonta Gáspárt az ún. Munkásakadémia munkájába is. Az akadémia szervezője Tihanyi (akkor: Hirmann) József volt, aki erre így emlékszik vissza: „A Szociáldemokrata Párt az 1943—44-es oktatási évadban Munkásakadémia címmel központi vezetőképző tanfolyamot rendezett a budapesti pártszervezeti csoportok és szakszervezetek, valamint a budapest-környéki párt- és szakszervezeti csoportok küldöttei részére. Vidéken csupán egyes előadásait lehetett megtartani, a helyi hatóságok a teljes program lebonyolítását csírájában megfojtották. ... A Munkásakadémia végül is 1943. szeptember 16-án indult, mégpedig Gáspár Zoltán előadásával. [...] az Ő témája (A legújabb kor világtörténete) öt előadásból álló sorozatot alkotott, ezen kívül csupán még két előadó tartott öt és Mónus hét előadásos sorozatot. A Munkásakadémia előadástémáit, az előadók személyét Mónus állapította meg, az utóbbiakat ő is instruálta."

139 Gáspár előadásai, sokszorosítva, ez esetben is megmaradtak. Baráti köre is kitágult ekkoriban, ekkor lényegében szociáldemokraták körében mozgott; befogadták. „Az SZDP, minden részében, főtitkárságában is, megbeszélő, eszmét cserélő, vitázó párt volt — írja erről Tihanyi József—. Vitáink, beszélgetéseink munkánk szerves részét alkották, s gyakran igen hevesek voltak. Gáspár Zoltán azon ritka elvtársaink közé tartozott, akivel nem vitáztunk, még csak nem is igen beszélgettünk, hanem csupán kérdeztük. És Ő válaszolt, pontosan, szabatosan és utána egészen egyszerűen nem volt minek ellentmondani — legfeljebb további kérdéseket tehettünk fel neki. S ő mindig készséggel, hihetetlen tudásanyag birtokában, és mérhetetlenül szerényen, minden kinyilatkoztató allűr nélkül válaszolt. Valahogy úgy alakult, ha megnyugtató ismeretet akartunk valamiről, amiről tudtuk, hogy Gáspár Zoltán asztalára tartozik, akkor — bármennyit is beszélgettünk a dologról előbb — vártuk az alkalmat, hogy beszélhessünk vele, mert »Gáspár locuta, causa finita«. Nagyon szerettük."

140 Szociáldemokrata pártbeli munkájának, az eddig említetteken túl, volt egy történeti helyzet diktálta sajátos területe is. 1943 májusától rendszeresen írt a Péter János szerkesztette Református Jövő című hetilapba. Ennek a látszólag fölöttébb paradox megoldásnak pályájában megint csak megvoltak a szubjektív föltételei. 137 Gáspár Zoltánné és Tihanyi József közlése. 138 Tilkovszky Lóránt; 1983. 75—76. 139 Tihanyi József levele e sorok írójához, Bp. 1984. jún. 24. 140 Tihanyi József levele e sorok írójához, Bp. 1984. júl. 5. 462