A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

Mindez (személyes háttérbeszorulása, válságérzete mélyülése), érthetően, pályamódosításra késztette. Az Esti Kurírral való szakításra ugyan majd csak 1944 márciusában szánta el magát, fórum- és közösségkereséseinek első jelei azonban már 1940 végén jelentkeztek. 1940 nyarán még feleségével Rómában járt (augusztus 5-én innen levelezőlapon üdvözölték is íróbarátukat, Füst Milánt).

130 Ez az olaszországi út arra vall, egzisztenciája rendben volt. December 22-én azonban már — egzisztenciális biztonságától függetlenül — a Népszavában jelent meg cikke, A társadalomtudomány a társadalom válságában címmel. A cikk, amely Gáspár publicisztikájának egyik szép darabja, a társadalomtudományi kutatás szükségességének indoklása, ill. a társadalomtudományok háttérbe szorulásából fakadó problémák fölvázolása. Önmagában is érdekes ; elemzést érdemelne. Jelentősége azonban másban is van; részben megjelenése helyében, részben tendenciájában. Mindkét körülmény ugyanis arra vall, hogy — korábbi nézetei föladása, vagy radikális átépítése nélkül ugyan — a szociáldemokrácia irányába „nyitott". Cikke zárása például már egy jellegzetes marxista axióma — gáspári hangszerelésben : ,,A társadalom önmagáról csak akkor alkothat reális képet — írta —, ha szerkezeti átalakulásában a fejlődés erői döntő súlyhoz jutnak. Ha ez megtörténik, a politikai cselekvést kísérő ideológia gyakorlatilag elhanyagolható elhajlással közelíti meg a társas valóságot."

131 Cikke természetesen így is csak „kacérkodott" a marxizmussal; ami érdekes és jó benne, a marxizmus hatása nélkül is az. A cikk azonban tudatosan „marxizált", s ez a lényeg, mert ez jelzi, hogy Gáspár szubjektíve szükségét érezte a pályakorrekciónak. Hogy hogyan, kinek a közvetítésével, milyen belső indítékoktól vezérelve került kapcsolatba a szociáldemokrata párttal, nem tudjuk; adatunk nincs rá. Gáspár pályájában azonban benne rejlett ez a lehetőség. Már Szegeden is volt kapcsolata, ha csak időlegesen is, a szociáldemokrata párttal, olvasmányairól valló 1936-os emlékezésében több szocialista szerző művének olvasásáról tett említést, a Szép Szóban pedig, mint szerkesztő, több szocialistának is helyt adott. Mindazonáltal cikke csak az első lépés volt a szociáldemokrácia felé — nem véletlen, hogy ekkor még megmaradt az Esti Kurir „kötelékében". 1941-ben (február 15-én) még megjelent egy írása a Népszavában, ezt követően azonban hosszú ideig nem publikált ott. „Hivatali" munkája mellett azonban a Mai enciklopédia (1941) című, antifasiszta tendenciájú társadalmi—politikai kislexikont szerkesztette Csetényi Józseffel és Erdődy Elekkel, s szócikkeket írt bele Emberi közösség címmel. írása — tárgyi mondandóján túli — érdekessége, hogy mind a liberalizmusra, mind a „tudományos szocializmusra" sort kerít benne — elismerést és kritikát váltogatva róluk szólva. Úgy látta (s ezt érdemnek tudta), hogy a liberalizmus „feloldotta az egyént az abszolutizmus és rendőrállam sokféle korlátozása alól; a gazdasági és politikai szabadság révén nagyobb nemzeti egységek kialakulását, az anyagi haladás és a békés kulturális fejlődés nagyobb lehetőségeit hozta létre." „Viszont — tette hozzá — nem bizonyult igaznak az a tan, hogy az erők szabad játéka önmagától fogja az általános harmóniát létrehozni. A valóságban a gazdaságila erősebbek jutottak túlsúlyra, ami a társadalmi életben súlyos megrázkódtatásokat idézett elő." A liberalizmusnak eme — igen lényegi — kritikája már, bár nem előzmények nélküli, új orientációkeresésének vonalába esett; nem véletlen, hogy a „tudományos szocializmusról" is külön fejezetet írt. Ám ott sem feledkezett meg, hogy szóvá ne tegye : „A jövő társadalmát Marx és Engels nem rajzolták meg ponto130 Gáspár Zoltán és felesége — Füst Milánhoz, Róma, 1940. aug. 5. PIMV. 4140/278/1. 131 Gáspár Zoltán: A társadalomtudomány a társadalom válságában. Népszava, 1940. dec. 22. 460