A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

írott alkotmányok rendelkezést szoktak tartalmazni arról, hogy alapvetően fontos és az alkotmány lényegét érintő jogalkotások csak különleges eljárással, megszabott, szigorú feltételek teljesítése után jöhetnek létre. [...] A magyar alkotmány nem ismer ilyen intézkedéseket, de éppen azért, mert nincs összefoglalva egy kódexben, hanem a történelem változásaiban forrott ki évszázadokon át, jogi biztosítékok nélkül is tudnivaló minden alkotmányos felfogású ember számára, hogy a törvényhozás mikor nyúlt hozzá az alkotmány lényegéhez úgy, hogy intézkedését a szavazattöbbség ellenére is szóvá lehet tenni."

100 Ugyanebben a cikkében ellenállásának pátosza is megszólalt: „De huszonhármán kiálltak a javaslat ellen, taktikázás, kerülő utas próbálkozás, mentális rezerváció nélkül, félreérthetetlen nyíltsággal tiltakoztak ellene, s nemcsak az ország valódi érdekeit védték, s nemcsak a maguk lelkiismeretének tisztaságát óvták meg. Lesz idő s talán nem is nagyon sokára, amikor ez a huszonhárom szavazat fogja majd az egész nemzet számára az elmúlhatatlan történelmi hagyományok és az alkotmányos jogfolytonosság képviseletét jelenteni..."

101 Március 24-én, A döntő ellenérv с cikkében a „zsidóvédelem" vádjaira reflektált: „A zsidóvédelem fennen hirdetett vádja mögött mindig ott setteng a szavakban gondosan ki nem fejezett gyanúsítás, hogy a védelem nincs ingyen." Pedig tette hozzá, „minden tisztességes és jóérzésű ember részéről kijár a tőle telhető védelem minden igazságtalanul üldözöttnek. Ez erkölcsi követelmény, melyet valaki vagy képes átérezni, vagy nem. Vannak, úgy látszik, akik el sem tudják képzelni, hogy valaki önzetlenül siethet az üldözöttek védelmére."

102 Március 31-én pedig Károlyi Gyula gróf „visszavonulására", azaz a kormányzati politika „liberálisabb" szárnyának dilemmájára reagált: „A magánember lelkiismereti válságát talán megoldja a nagyúri visszavonulás, de vájjon ez felel-e meg a törvényhozók lelkiismeretének és vállalt felelősségének? A kényes kaszinói ízlés nem pótolhatja a törvényhozó felelősségét és kötelességteljesítését. A felsőház vezére visszavonul vidéki kastélyának előkelő magányába. De vájjon hova vonuljon vissza az a száz és százezer ember, akinek lába alól az egyszobakonyhás egzisztencia talaját is kihúzza a [zsidó-] javaslat?"

103 Publicisztikájának e nagy erényei, tettértékű megnyilatkozásai persze eszmetörténeti pozíciójának csak egyik oldalát mutatják; pozíciójából gyöngeségek, egyoldalúságok is adódtak. Az ideológiai mezőny belső harcait meghatározó történeti— társadalmi viszonyok elemzését elhagyva ugyanis „csupán" értékvédelmet folytatott; értékként kezelt (valóban fontos) eszményeket védelmezett. Ennek csupán fölszíni, külsődleges jele, hogy cikkeiben — bár valóságos erő nem állt mögötte — tulajdonképpen alkudozott a kormányzati politikával. A Felsőház szava című cikkében pl. azt kérte, hogy a „kormány tegye lehetővé, hogy a polgárság rendelkezzen azokkal az elemi lehetőségekkel, amelyeknek a birtokában megvédi magát, az alkotmányt és az országot."

104 Az új kormány című, jó évvel későbbi — lényegesen kedvezőtlenebb viszonyok közt íródott — cikkében így érvelt : „Azt várjuk a kormánytól, hogy pusztán rendőri intézkedések helyett elvi síkon vegye fel a küzdelmet a szélsőségekkel. A közvéleményt arról kell meggyőzni, hogy a szélsőséges mozgolódás nem csupán a hivatalos politika meghosszabbítása a tömegek felé, nem csupán ízlés- és modorbeli, vagy taktikai szempontokkal meghatározott eltérés, hogy kormánypárti szervezkedés és szélsőjobboldali agitáció nem egyszerűen szereposztás és munkamegosztás kérdése, nem a »külön menetelni, együttesen táamdni« hadvezetés elvének 100 Szavazzunk! Szavazzunk! EK, 1939. márc. 18. 101 Uo. 102 A döntő ellenérv. EK, 1939. márc. 24. 103 Helytállás vagy félreállás? EK, 1939. márc. 31. 104 A Felsőház szava. MH, 1938. jún. 23. 449