A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)
Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról
az alkalmazása". 105 Természetesen az a kérdés, hogy kormányzati politika és szélsőjobboldali (nyilas) ellenzék egymással való szembefordítása történetileg mennyire volt reális lehetőség, mennyire volt valóságos politikai alternatíva, e vázlatban nem mérlegelhető'. Az azonban világos hogy ez az érvelés — eszmeileg — semmit nem tudott szembeállítani a nyilas „eszmékkel" és törekvésekkel, hisz tulajdonképpen — ha kényszerűségből is — ahhoz az erőhöz fordult segítségért (mert a nyilas mozgalomnál jobbnak, elfogadhatóbbnak tartotta), aminek ellenében a nyilas mozgalom is létrejött, s aminek a válsága tette egyáltalán lehetővé a nyilasság előretörését. Bensőbb, mondhatnánk strukturális gyöngéje volt pozíciójának, hogy bizonyos mértékig ő maga is hozzájárult a potenciális progresszió megosztásához. Mert ahogy nem vizsgálta a nyilas mozgalom történeti gyökérzetét, azok a történeti—társadalmi problémák is szemhatárán kívül maradtak, amelyek a népi írói mozgalmat kitermelték, s amelyek meghatározták annak ideológiai arcu'atát, felemás „vonásait". Következésképpen pedig a népi mozgalomnak sem valóságos irányát, sem valódi, benső dinamizmusát nem sikerülhetett fölmérnie. Sőt vo'taképpen a népieket a nyilasokkal látta egy táborban. Németh Lászlót például, akit mások mellett ő is erősen bírált, lehetett s kellett is bírálni; egykorú bírálata jogosult lehetett volna. A Gáspár-féle, eszményekhez mérő, a liberális eszményektől (s frazeológiától) való eltéréseket negatív fejleményként regisztráló és fölrovó ideológia-kritika azonban (részleteket illető minden tárgyi igazsága ebenere) egészében nemcsak tárgyi'ag vo't téves, de roppant meddő s roppant veszélyes is — mert ellenséget kreáló ideológusi gyakorlatnak bizonyult. Németh László „híg magyar, mély magyar" teóriája ugyanis, aligha lehetett ezt vitatni, valóságos történetfejlődési zavarokra, diszfunkcionális trendekre volt (olyan, amilyen) reagálás; érdemi bírálata csak e problémák valódi tudomásulvétele s kritikai földolgozása alapján lett volna megoldható. A népi—urbánus szembenállás egyik motiválója kétségkívül itt, ebben (s az ehhez hasonló) ideológusi attitűdben keresendő. Gáspár ez időbe'i publicisztikája, persze, enné! az ellentmondásná' föltétlenül többrétűbb volt, más színek is föltűntek benne. írásai tematikája igen széles körben mozgott, s az eléje került témák földolgozása, megírása önmagukban is árnyalták ideológusi oevréjét, elmélyítették publicisztikája egy-egy vonását. Jelezve, hogy a valóságos élet számos jelenségére fogékonynak bizonyult. A Színművészeti Kamara filmosztályának fölállítása például alkalmat adott neki, hogy az „állami omnipotencia" művészeti életbe való behatolásának visszásságait fölfedje. „A Színpadi Szerzők Egyesülete elnökének körlevele, amelyben a tagoknak a Színművészeti Kamara filmosztályába való jelentkezést ajánlja, arra hivatkozik, hogy a tagok érdekeit csak a kamarán belül védhetik meg. Ez az érdekvédelem —• kommentálja a dolgot Gáspár — elég sok személyes minőség igazolásához van kötve, csak éppen az illető író tehetségére, írói pályafutásának eredményeire és hasonló mellékes dolgokra nem kíváncsi a kamara. Az irodalomban egyetlen rangsor van, a tehetség arisztokráciája; ezután majd főnemesek és közrendűek keverednek el a kamarai rapporton valami irodalmi csendbiztos, vagy színművészeti naposkáplár kommandójára." 106 Nem kétséges, hogy a poentírozó anyagkezelése mögött igen komoly probléma húzódott meg; olyan, amelyik —jól látta — súlyos veszélyeket rejtett magában. Kurir-beli cikkeinek egy másik csoportja egyéb, főleg gazdaságpolitikai kérdéseket tárgyalt. Nem volt igazi közgazdász, vagy gyakorló közgazdasági szakember, de ezekből is kiviláglik liberalizmusa. Lényegében mindig az állami beavatkozás, 105 Az új kormány. EK, 1939. febr. 18. we Forgatókönyv és nagymamák. EK, 1939. márc. 1. 450
