A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

nyultságú tagjaiból állt. A városi, elsősorban zsidó polgárság tagjaiból, s talán a munkásság egy vékony, anyagilag, életszemléletét illetően is fölső rétegéből. Publicisztikája így — fölerősödvén ideológiatörténeti pozíciójának liberális szála — elsődlegesen és alapvetően e réteg helyzetére, gondjaira, nevezzük nevén : veszélyeztetettségére reagált, azt értelmezte s próbálta alakítani. Ez érthető, s talán szükségszerű is. E szakasz ugyanis Magyarország történetében a jobboldali, sőt a szélsőjobboldaliságon is túl levő nyilasság előretörésének ideje volt; az a történeti szakasz tehát, amikor a felhalmozódó belső ellentmondások, feszültségek, a hosszú ideje föloldatlan szociális s egyéb visszásságok sajátos, felemás formában próbáltak fölszínre törni. Ez pedig a szélsőséges demagógiának is megteremtette a talaját. Itt természetesen nincs alkalom arra, hogy e bonyolult folyamatnak akár csak jelzésszerű vázlatát is adjuk, néhány esemény megemlítése azonban mindenképpen ide kívánkozik. 1937 októberében pl. létrejött a Szálasi-féle Magyar Nemzeti Szocialista Párt, 1938 márciusában Darányi meghirdette az ún. győri programot, amely a gazdaság háborús viszonyokra való átállításának kezdete lett, április 8-án benyújtották, május 29-én elfogadták az ún. első zsidótörvényt, május 4-én elfogadták az új sajtórendészeti törvényt, novemberben és decemberben nyilasok randalíroztak, december 23-án a második zsidótörvény javaslatát is beterjesztették. 1939 februárjában bombát robbantottak a nyilasok a Dohány utcai zsinagógában, márciusban elfogadták az 1939: II. tc-t, amely a rendeleti úton való kormányzásról intézkedett, május 5-én elfogadták a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" intézkedő 2. zsidótörvényt (1939: IV. te), szeptember 1-én kitört a 2. világháború, másnap rendeletek jelentek meg a sajtóellenőrzés szigorításáról, a gyülekezési és egyesülési jog korlátozásáról, majd decemberben újabb rendelet született a sajtóellenőrzés növeléséről — egyszóval az egyén emberi lehetőségeit újabb s újabb hatalmi—jogi korlátozások sújtották, megkérdőjelezve immár az alapvető emberi jogok érvényesülését is.

88 A változások (s az ezeket kísérő ideológiai kampány), így vagy úgy, mindenkit érintett, valamennyi állampolgár emberi esélyeit csökkentette. Az állami — egyéni jogokat is korlátozó — beavatkozási szféra növekedése, az állampolgári jogok csonkítása, másodosztályú állampolgárok kreálása, a háború felé sodródás stb. azonban elsődlegesen s közvetlenül mégis a zsidóságot sújtotta. Az első és második zsidótörvény több százezer embert fokozott le másodosztályú állampolgárrá, a különböző — említett — törvények s rendeletek pedig az e folyamat elleni harcot is kordába fogta, kicsiny területre szorította. Gáspár e — liberális szemszögből különösen — torz s elfogadhatatlan fejlemények ellen kezdettől fölvette a harcot. 1938 május elején, az első zsidótörvény parlamenti (s hírlapi) vitája idején aláírta ,,a keresztény magyar írók, művészek és tudósok" memorandumát, amely példaadó módon az „állampolgári jogegyenlőség" korlátozása ellen lépett föl.

89 Cikkeit pedig ettől fogva szinte kivétel nélkül, lényegében e tárgykörben írta, vagy valamely vonatkozását bírálta. 1937-től a Szép Szóban 22 cikke, kritikája, a Magyar Hírlapban és az Esti Kurírban (1940 elejéig) több mint száz cikke, glosszája, kritikája jelent meg

90 — cikkekre szabdaltán is összefüggő fölfogást képviselve mindvégig. 88 Ránki György, főszerk. 1976. 1265—1270. 89 Keresztény magyar írók, művészek és tudósok kiáltványa a jogegyenlőségért. Magyar Hírlap, 1938. máj. 5. 1., valamint: A nemzet lelkiismeretéhez! Keresztény magyar írók, művészek, tudósok a jogegyenlőségért. Esti Kurír, 1938. máj. 6. 7. 90 Gáspár írásainak bibliográfiája a Szép Szó-repertóriumból, valamint abból a kétkötetes újságkolligátumból állítható össze, amelyet saját írásaiból még Gáspár maga készített s amely azóta s Móra Ferenc Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményébe került. 446