A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

Önmaga, 1937 végefelé, a Cobden folyóirat ankétjára válaszolva, így adta meg eszmetörténeti pozícióját: „baloldali vagyok — írta —, mert hiszek az értelemben. Természetesen ma, az irracionális hóbortok világdúlása idején ennyi nem elég. A megújuló társadalomtudományi gondolkodásnak lesz a feladata, hogy az értelem járható útjait kijelölje és lerakja az ösztönök s általában a lelkivilág irracionális félgömbje felé. Meg kell találnunk a módját, hogy, mint Le Bon mondta, ösztönszerűvé alakítsuk azt, ami ésszerű. Ha ennek az eljárásnak a módszereit nem sikerül kidolgoznunk, az értelem csak a gyászoló kórus szerepére korlátozódik, az emberiséget öngyilkosságba hajszoló politikai erők mellett. A baloldali politika feladata, hogy e megismerések alapján dolgozzék az emberiségért. Nem is lehet másként önmaga lényegének megtagadása nélkül. A baloldal az emberi gondolkodás legnagyobb hagyományainak örököse és a baloldali szellemiség politikai formát csak a szabadság és igazságosság végső értékeivel, illetve ezeknek az értékeknek közelítőleges érvényre juttatásával nézhetjük."

91 E vallomása kétségkívül önmagához hű „ars poetica" ; jelzi törekvései lényegét, értékrendszere centrumát. Mint minden ilyen típusú megnyilatkozás, természetesen ez sem igazán önkritika — saját korlátai csak inplicite vannak jelen benne. De így is benne vannak. S így is fény esik föltétlen szabadságigényére, a baloldali hagyományok folytathatóságába vetett hitére — de ennek fonákjára is: pszichológista— racionalista illúziójára is. A „jobboldaliságot" ugyanis, jól érzékelhetően, csupán „irracionalista hóbortként", ill. e hóbort „dúlásaként" tudta fölfogni, s a feladatot — eme irracionalizmus történeti—társadalmi gyökerének föltárása helyett — csupán az irracionalizmus valamiféle szublimálásában, a „lelkivilág irracionális félgömbje felé" vezető „út" kiépítésében látta. Publicisztikájának, mely nagy emberi értékek védelmében született meg s lett eszmetörténetileg is fontossá, ez a racionalista illúzió, ez a féloldalúság lett kényszerű behatárolója. Publicisztikájában törekvéseinek kettőssége együtt érvényesült. Mint a baloldali hagyományok folytatója, mint „meggyőződött demokrata" kiállt minden jogkorlátozó, vagy ilyesmi lehetőségét magában hordó eszme, törekvés, az irracionalizmus minden kialakult s látens formája ellen. Az Esti Kurírban megjelent első cikkében (A sáncokon belül) már a készülő első zsidótörvény ellen tiltakozott : „nem tudjuk még — írta —, hogy a »gazdasági egyensúly biztosítása« milyen átmeneti zavarokat fog felidézni a gazdasági egyensúlyban. De máris bizonyos, hogy zavart, ijedelmet és rettegést idézett fel a lelkekben. S nemcsak azokéban, akik a nagy kísérlet szenvedő alanyaiként vannak kiszemelve. Társaságokban, ahol a nagy átalakulás várható fejleményeit latolgatják, szorongó lelkiismeretre valló és viüzolygó szavakat hallani olyanoktól is, akik szerencsés körülményeikhez képest arra vannak hivatva, hogy ennek az új egyensúly-rendszernek az előnyeit élvezzék." Ugyanebben a cikkében leszögezte azt is, hogy az „a tervezet, mely a társadalmi élet egyensúlyának működését keresztlevelek eltérő keltezései szerint akarja szabályozni, a kirekesztettek számára erkölcsi megaláztatást és anyagi pusztulást, a belülmaradók számára meg, ha csak egy kis emberség van bennük, lelkiismeret-furdalások árán vásárolt előnyöket fog hozni." „Nagy osztozkodásra nyílik majd alkalom, de ebben alighanem azok fognak majd a legkevesebbet markolni, akik éppen a legjobban megérdemelnék."

92 Föllépett az antiszemitizmus ellen,

93 a nyilas demagógia ellen;

94 a „hivatalnak pac91 Gáspár Zoltán: Mi a jobboldaliság és mai baloldaliság? Cobden, 1937. dec, IV. évf. 9—12. sz. 320. 92 Gáspár Zoltán: A sáncokon belül. Esti Kurír (továbbiakban: EK), 1938. ápr. 17. 93 Gáspár Zoltán: Kegyelet és ököl. Magyar Hírlap (továbbiakban: MH), 1938. jún. 4. 94 Önmessiások. MH, 1938. jún. 9. 447