A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

— Gáspár Zoltán, Tolnai Gábor, Bódis Gábor, a velünk volt két kollegina és jómagam — harsányan fújtuk, s a folyosón lakók odacsó'dültek. — Buday György jelenlétében ilyen felelőtlenség meg nem történhetett volna." Mindenesetre Gáspár előadásának és e szereplésüknek az eredményeként „marxistaként" emlegették ó'ket — ami, bár túlzás volt, nem tartozott a dicséretek közé.

60 Ötödik ilyen nyilvános szereplésére a kollégiumi időkben 1934. februárjában került sor, amikor a szegedi fiatalok szervezésében folyó idegenforgalmi tanfolyamon adott eló' —jellemző' módon a boszorkányperekró'l. Ebbó'l hírlapi vitája is támadt.

61 A Bethlen Gábor Körben s a Művészeti Kollégiumban tevékenykedő' Gáspárt már, amennyire megítélhető, az ideológiai jelenségek, mint társadalmi tünetek, ill. ezek kritikája érdekelte. Bár publikálni ebben az időben még nem publikált, működése tartalma, az élőszavas formában is, az ideológiakritika volt. Ezért is vonzotta a cenzúra működésének föltárása is — több forrás szerint kollégiumi tagsága első éveiben erről akart könyvet írni. Tolnai Gábornak 1934-bó'l van is egy levele hozzá, amelyet — mint az ironikus címzésből kiderül — a „cenzorológusnak" írt.

62 Ebből a tervéből azonban, bár sokat olvasott hozzá, semmi nem lett, s a Művészeti Kollégium kiadványsorozatában már egy szociográfiai „bevezetéssel" akart szerepelni. Könyve, amelynek kézirata 1934 végére el is készült, anyagi lehetőségek híján sajnos nem jelent meg, de semmiképpen nem véletlen (hanem Gáspárra nagyon is jellemző), hogy egy „bevezetést" írt, s nem konkrét anyagot földolgozó szociográfiát, vagy szociológiát. Az ideológia, az elv jobban érdekelte, mint a társadalomtudomány. Helyzete megítélése szempontjából roppant tanulságos az is, ahogy ő maga, már visszatekintve, a kollégiumot látta. „A kollégium eszmetörténeti helyzetét úgy lehet felfogni — írta 1937 elején egy levélben — mint népies alapozású és társadalmi felelősségérzettel telített szintézisét azoknak a kulturtörekvéseknek, melyek a világháború, az összeomlás és a háború utáni évek korszakaiban merültek fel s mindé politikai változások felett időállóknak bizonyultak. A kollégium, egyes speciális területeken működő munkatársai ennek megfelelően nem pusztán »szakemberek«, hanem a fentiekben körülírt egységes törekvés különböző síkokon való kifejezői."

63 — Nem lehet kétséges, hogy önmagát e szintézisben a liberalizmus képviselőjének átta, tudta. 4. A Művészeti Kollégium titkára Az egyetemi tanulmányok befejezése (1934) felemás helyzetben találta. Harminchárom éves volt már, két egyetemi diplomát szerzett, tudása — többek által emlegetett legendás memóriája révén is — messze felülmúlta az átlagjogászokét. S tájékozott volt szakmája körein kívül is ; a kortárs irodalomból pl. kisebb könyvtárnyi verset tudott könyv nélkül (így kb. 100 Juhász Gyula-, igen sok Kosztolányi-, Reményik Sándor-verset), s figyelemmel kísérte az újabb nemzedékeket (József Attila, Radnóti stb.) is. Társai enciklopédikus műveltségű emberként tisztelték. Állást mégsem kapott, „otthon", szüleinél volt kénytelen élni. S mivel apja már nyugdíjba vonult, alkalmi munkákból, „megrendelésre" írott doktori disszertációk készítéséből élt. Állástalansága házasodását is lehetetlenné tette. 60 Ádám László följegyzése, 1984. máj. 11. "Csaplár, 1971. 1145. 62 A levél dr. Buday Margit tulajdonában van, aki Buday György magyarországi iratanyaga részeként őrzi. 63 Gáspár Zoltán — Kertész Jánoshoz, Szeged, 1937. jan. 4. Indigós másolat. Buday György iratanyagában. 438