A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

A Művészeti Kollégiumban is, amely pedig ekkorra jóformán egyetlen közössége lett, kicsit kívülálló volt; ahogy később írta, a kollégium sikereivel szemben megvolt benne „az örök kételkedés egy félárnyalata : jó, jó, de azért ...", s helyzetét „a féllábbal, vagy mondjuk a cipó'sarkával még kívülálló »érdekvállalásaként«" írta le.

64 Egy másik alkalommal pedig — helyzetére utalva — így „nyilatkozott" : „éltem területen kívüliségi jogommal". Kollégiumon belüli helyzete, paradox módon, csak 1936—37-re változott meg — éppen akkorra tehát, amikor a tagok többsége már eltávozott Szegedről, s amikor a kollégiumi tevékenység (az egyéni kapcsolattartáson túl) lényegében a könyvkiadás- és -terjesztésre korlátozódott. Előtérbe kerülése némileg ekkor is véletlenszerű és kényszerű volt. Az eredeti adminisztratív titkár, Reitzer Béla már Budapesten élt, utóda — a kollégiumba „pótlólag" fölvett — Gerhauser Albert nem vált be. 1936 Őszén — egy évre — maga Buday György is külföldre készült — így a kollégium adminisztratív ügyeinek vitele teljesen bizonytalanná vált. Az adminisztráció intézője, mint titkár, e helyzetben — némileg szükségmegoldásként, „jobb híján" — Gáspár lett. Buday 1936. november 13-án lépte át a határt; ekkor írt üdvözló'lapja már Gáspár új helyzetét kodifikálta : „Na, Zoltán, megyek már — szeretettel ölellek és bízom benne, hogy nem lesz baj a kollégiummal és Veled sem."

65 Az újdonsült titkárnak sajátos, az addigi titkárokétól némileg eltéró' feladat jutott. El kellett látnia a kollégium adminisztrációját — s ugyanakkor, elsó' szinten, valamennyi kollégiumi ügy is hozzá futott be, ő intézkedett elintézésükről. Ez utóbbi vonatkozásban azonban jogköre korlátozott volt; a személyes, vagy igazán fontos ügyekről referálnia kellett a Rómában tartózkodó Budaynak, aki ezekben az ügyekben — levélben — intenciókkal látta el. Feladatának így csak a Budayval való folyamatos és rendszeres levelezéssel tudott eleget tenni. Rómába írott első levele 1936. november 19-én kelt. Ebból, s az ezt követó' további majd harminc leveléből titkári tevékenysége viszonylag jól rekonstruálható.

66 Kiderül belőlük, hogy első s legnagyobb munkát adó feladata az 1936 Őszén megjelent 1937. évi Szegedi Kis Kalendárium terjesztési ügyeinek lebonyolítása volt. Ez, mivel segítsége alig akadt, nem kis feladatot jelentett számára. Ő maga csomagolta, postázta a kalendáriumokat, írta a nyilvántartási kartonokat, levelezett a megrendelőkkel, könyvkereskedésekkel stb. November 29-i levelében már szólt a kis kalendáriumról, s ezt követően a következő év tavaszáig szinte minden levelében írt e munkájáról. „A K[is] K[alendárium] bevétele XII. 18-ig bezárólag P 1046.74 — írta pl. dec. 21-i levelében —. A Collegium Hungaricum akció megindult. Mint írtam, 12-én reggel nekiláttam s miután egy darabig hiába vártam a női segédmunkaerőkre, magam úgy nekigyürkőztem, hogy már 14. este szétküldtem 300 példányt. Pár tucat [Árvay] Erzsike által írt kartotéktól eltekintve, ehhez a küldeményhez mindent magam csináltam. A következő napon megjelent Erzsike és [Márton] Zsuzsi, velük tovább írattam a kartotékokat s így újabb 170 példányt küldtünk szét." December 30-i levelében pedig arról írt, hogy: „...napok óta reggeltől estig a K[is] Kalendáriumok] postázásával vesződtem, egyes egyedül". Munkája, persze, eredményt is hozott. 1937. január 12-én már így írhatott: „A kis kalendáriumra történt befizetések összege 8-ig bezárólag: 1403.90". Ez az összeg azonban, mint írta, most már „nem fog lényegesen szaporodni, már az utolsó befizetés összege is megcsappant, mindössze tizenkét pengő volt. Viszont megszűnt a visszaküldések áradata is, most 64 Gáspár Zoltán — Buday Györgyhöz, 1937. jan. 25. Buday György iratanyagában. 65 Buday György — Gáspár Zoltánhoz, 1937. nov. 13. Buday György iratanyagában. 66 Levelei Buday György iratai közt, lelőhelyükre a továbbiakban nem hivatkozók külön. 439