A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Irodalomtörténet - Lengyel András: Egy későliberális ideológiakritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról

dagógiában. Nagy létszámú osztálynak számított az övék; az első évben hetvenketten, s negyedikben is még mindig hatvanan jártak. A tanulók mind szüleik társadalmi állása, mind vallásuk szerint vegyes képet mutattak. Az osztály főleg tisztviselők, kisbirtokosok és kisiparosok gyerekeiből állt, s a domináló evangélikus vallás mellett reformátusok, katolikusok és izraeliták is voltak — az iskola ezek valamenynyiének vallásoktatását biztosította. Gáspár Zoltán, bár az értesítő egyik évben sem tünteti föl a tanulmányi eredményeket, jó tanuló lehetett, minden évben kapott valami jutalmat. 1911/12-ben 10 koronát a Groska Jánosné-féle alapból, a következő évben pedig — „kiváló szorgalmáért és előmeneteléért" — egy-egy jutalomkönyvet. Tanárai a kor jó vidéki átlagához tartoztak, egyike-másika pedig ennek fölötte állt. Német nyelvre pl. a neves filológus, dr. Pröhle Vilmos, görögpótló irodalomra pedig a magyar—svéd kapcsolatok már akkor is neves kutatója, dr. Leffler Béla oktatta. A tananyag, amely az értesítőkből viszonylag jól rekonstruálható, erősen ún. humán jellegű volt, a nyelvek, a történelem s vallástan dominált benne. A nevelés szelleme, amennyire megállapítható, a protestantizmusból táplálkozott; az október 6-i és március 15-i hazafias ünnepek mellett az iskola minden évben megülte — október 31-én — a reformáció emlékünnepélyét is. Ez szolgáltathatta Gáspár Zoltán szemléletének egyik forrását, egyik rétegét is. E vonatkozásban érdemes idéznünk az 1911. október 31-i ünnepi beszédből, amely a „protestantizmus hivatását" így összegezte: a protestantizmus hivatása „lényegében ma sem a dogma, hanem a viszonyokhoz való célszerű alkalmazkodás; nem hierarchia, hanem egyetemes papság; nem miszticizmus, hanem világosság; nem szertartás, hanem belső vallásos érzés; nem önzés, hanem önzetlen szolgálat; nem függés, hanem az önállás érzete; nem szolgaiság, hanem szabadság; nem félelem, hanem bátorság; nem gépies öntudatlanság, hanem tudatos felelősség".

21 S itt itatódhatott bele eme erkölcsi elvek mellett az is, hogy a „protestantizmus minden ténye a nemes értelemben vett humanizmusból ered", s „minden eszközével a felvilágosodottságot munkálja".

22 Gáspár Gézát 1915 végén vagy 1916 elején Kolozsvárra helyezték át (előlépett, „a kolozsvári magy. kir. posta- és távirdaigazgatóság" pénztári ellenőre lett),

23 s ez fia életében is fordulatot hozott. A második háborús tanévet (1915/1916.) Gáspár Zoltán már nem Nyíregyházán, hanem Kolozsvárott, a református kollégiumban végezte.

24 Az iskola, amelynek diákja lett, Erdély egyik legismertebb, legjobb, a magyar művelődéstörténet egészében is jelentős szerepet játszó, saját karakterű tanintézete volt. Élén az íróként is számon tartott Kovács Dezső állt, s nem Ő volt az egyetlen kiváló tanár. Mellette a református kollégiumban tanított az időben Csüry Bálint, aki mint nyelvész lett jelentékeny tudós, Seprődi János, aki zenetörténészként alkotott maradandót, Tavaszy Sándor, aki teológusként s kivált filozófusként vívott ki magának előkelő helyet művelődéstörténetünkben. De kisegítőként itt oktatott a kolozsvári egyetem történészprofesszora, Márki Sándor, a régész Buday Árpád. Az iskolának saját, külön aurája, hogy azt ne mondjuk szelleme volt. A protestáns hagyományok legjobbjait: a nyitottságot, a toleranciát, a demokratizmust folytatta, s ezt mélyítette el tanítványaiban. A diákok itt rendszeresen dolgoztak is ; „az ifjúság művelése alá vett földön" a tanulók a tanárok vezetésével dolgoztak.

25 Különös gon21 A nyíregyházi államilag segélyezett ágostai hitvallású evangélikus főgimnázium negyvennyolcadik értesítője 1911/12. Nyíregyháza, 1912. 44—45. 22 Uo. 46. 23 Tiszti címtár, 1916: 289. 24 Vö. a kolozsvári református kollégium évi értesítőit (továbbiakban: Értesítő). A kolozsvári évekre vonatkozóan ezek az értesítők a forrásaink. 25 Értesítő, 1915/16:118. 430