A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

végeztek. Jakó nem annyira kivitelezéssel, mint inkább tervezéssel és a technológia beállításával foglalkozott. Egykori fényképek tanúsítják e kerámiák készítését.

79 Az engóbos kerámiákról határozott megfontolásból tért át az ún. „majolikatechnikára", vagyis a kétszerégetéses módszerre. Az engóbozáshoz bőrkemény és nem kiégetés utáni állapot szükséges, a festés szakasza rövid időre korlátozódik, ezért az egyéni keramikusok már akkor is szívesen folyamodtak az ún. majolikatechnikához, a kétszerégetéses eljáráshoz. Az első, ún. terrakottaégetés után válik az edény mázazásra alkalmassá. Ekkor kerül rá az ún. ólomoxiddal felhígított félfedőmáz színesen, vagy festve. Ezen a színezést szintén ólomoxiddal dúsított változatban végzik, majd zsengélés után az átlátszó ólommáz következik, mely vékony üvegrétegként borul az edényre s a színeket nemcsak „összehozza", hanem mélyíti is. Jakó szerette az egymáshoz közeli tónusokat, színeket. Ennek tulajdonítható, hogy kerámiái mértéktartó hangulatúak. (15—16. képek) 15. Cserépbonbonniérek fedővel 16. Ugyanazok, fedő nélkül („Ja/ko" 18: 11/8 cm, 19: 11/7 cm 20: 8/5 cm) 78 Lásd a függelékben! Jakó Géza (1886—1943) keramikus hagyatéka a szentesi Koszta József Múzeumban, 18. tétel: KJM emlékkiállítására kölcsönadott fényképfelvételek. 404