A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

Keramikusi tevékenységére több körülmény hatással volt, így az ún. ólommáztörvény, az ólommázat bizonyos fokig hatástalanító frittek alkalmazása, melynek nálunk Petrik Lajos volt az egyik leghatásosabb propagátora.

80 A frittek csökkentik a színek intenzitását, megfeleló'en alkalmazva ugyanazt a hatást keltik, mint a lazúrok az olajfestményen. Jakó a masszának is önálló jelentó'séget tulajdonít, többnyire úgy tekinti azt, mint az engóbot. Ily módon néhány engób, illetve festék segítségével igen hatásos dekorációt alakít ki edényein, melyeket végül színtelen, vagy színes átlátszó mázzal von be. Ez a szín- és árnyalatkülönbségeket megszünteti a felületen, illetve egalizálja. Késó'bb az átlátszó mázas és inkább a népihez kapcsolódó eljárását feladva a fajansz-, illetve az ún. majolikatechnikához pártol át, de úgy, hogy népi tanultságát átmenti, felhasználja. A fehér ónmázat felhígítja ólommázzal, és ezen alkalmazza sajátos motívumait, melyeket az európai—ázsiai és dél-amerikai kerámia és népművészet segítségével alakított ki. Ugyanakkor a színes masszák alkalmazását is kedvelte. A magyar népművészet motívum világát is szerette, és ahol lehetett, gazdagon alkalmazta. Nem volt a tobzódó, harsány színek híve. Ez a körülmény is a színes engóbok felé fordította figyelmét. (17. kép) 17. Talpon, fenéken és stilizált lábakon álló bonbonniérek fedővel. („Ja/ko" 23: 10/14 cm, 22: 10/9 cm, 21: 8/14 cm) Széles körű massza- és mázkísérletekbe fog. A közönséges agyagfajták ugyanúgy érdeklik, mint a nagy mechanikai hatásoknak ellenálló ún. metlachit-, vagy kó'cserépmasszák. Bár ilyenek Közép-Európában, így nálunk Magyarországon sem készültek, eló'állításuk mégis foglalkoztatta, nyilván abban reménykedett, hogy nálunk is megpróbálkozhat ilyenek készítésével. A kó'cserépkultúra a Rajna-vidéken és az északi országokban terjedt el a 16. században. Virágkora a 17—18. század volt, majd a 19. század második felében vált ismét kedveltté Európában. A kőcserép az északi országokban egészen a közelmúltig egyik legkedveltebb kerámiai alapanyag volt és nemcsak sörös-, vizeskészleteknek használták, hanem ecet, vagy savas anyagok 80 Uo. Labor jegyzetfüzet : ad Helyt. 85. 14 KJM. Ugyanitt a kristály- és eozin-mázakról, ill. pépekről. 405