A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

sának megnyitóján a vallás- és közoktatásügyi minisztertől átveheti az állami iparművészeti érmet.

41 Az 1923/24-es tanévtől megválik a Fővárosi Iparrajziskolától, és innentől kezdve egy kicsit távol is kerül a hazai iparművészettől :

42 „JAKÓ Géza főv. iparrajziskolai tanár az észt kormány meghívására 1923 október havában Révaiba utazott, hogy ott kerámiai tanműhelyt rendezzen be, és ezzel alapját vesse meg az észtországi agyagművességnek. Jakó tanárkodása mellett mintegy 15 év óta foglalkozik kerámiával, s a maga erejével és páratlan szorgalmú feleségének támogatásával oly szép eredményeket ért el, melyek nem csak itthon, hanem külföldön is híressé tették szerény, kis budafoki műhelyét. Egyelőre egy évre szerződött az észt kormánnyal, mely helyes érzékkel választja ki a legalkalmasabb szakembert a kijelölt feladatra. Jakó tanár alapos készültsége, tanári tapasztalatai és kötelességtudása biztosítékai annak, hogy megtisztelő megbízásának teljes sikerrel fog megfelelni." & A próbaév egyben a család próbatétele is. A nagyfiú, ifjabb Géza már másodikos gimnazista, a kis Gazsi pedig elemibe jár. A szentesi család siet segítségükre avval, hogy a gyerekeket a nagybácsik-nagynénik nevelik, ott is járnak iskolába, ugyanoda' ahová egykor apjuk járt.

43 A budafoki házat és kertet Dezső öccsére bízza, aki épp ebben az időben diplomázik a Zeneművészeti Főiskolán Kodály és Weiner növendékeként. Dezső a házba lakót fogad fel, a kertet és a földecskét árendába adja ki. A Jakó házaspárnak pedig a távoli Északon új lehetősége nyílik egy alkotó környezet berendezésére — most már állami támogatással. (7. kép) Természetesen az első 7. Tallini tanítványai között 1930 körül (reprodukció) KJM. Helyt. dok. Itsz.: 85. 14. 2. 1., és MI 1923. 29.: „Kitüntetett iparművészek..." MI. 1924. 22.: „Jakó Géza..." Gimn. Ért. 1923—24. 17.: ifj. Jakó Géza а П. a oszt. tanulója. 391