A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Művészettörténet - Katona Imre–Rózsa Gábor: Egy elfelejtett szentesi keramikus: Jakó Géza (1886–1943)

évek a legnehezebbek, hiszen a revali „Kutsekool"-ban még kemence sincs. Ismét a nulláról indulnak, de most már a budafoki és az iparrajziskolai tapasztalatokkal, és felelősségteljes szakértő múlttal vértezetten. Magyar segítőtársuk Bauer Ádám, aki Jakó mellett kerámiamesterként amolyan tanársegédi előkészítő feladatokat látott el. Felesége pedig a második évtől kezdve instruktorként működött mellette, de a szokásos mintázás és festés tanításán kívül vállalkozott az új főiskola bőrdíszműves, könyvkötő és textilfestő tanszakain is az oktatásra. Jakot az új lehető'ségek újszerű megoldások kikísérletezésére csábították. A több mint félmilliós hitelből (észt márkában jelentős tőke!) kemencéket építtet, az alkatrészeket Lipcséből, az anyagokat Meissenből, az anyagmintákat Rigából hozatja. Már az első évben sikerrel próbálkozik a hazai észt nyersanyagokkal, próbái az Aseri-ből és Vöru-ból származó agyagfajták használhatóságát bizonyítják. (8. kép) 8. Bauer Ádám, Jakó Géza és Markstein Ilona a tanítványokkal 1930 körül Eleinte németül tanít, de csaknem két év alatt már elsajátítja az észt nyelvet is. Keze alól híressé lett tanítványok sora távozik: Vally Talvik-Eller az általa felépített tanszék későbbi vezetőjeként, Jaan Kort és Juhan Mölder keramikusszobrászként Bauer Ádám instruktori munkáját folytatják 1929-től. A nemzetközi szakirodalomból ismertté váltak még Aino Pretov (Aino Alama), Alma Aints (A. Van. Jung), Helmut Kitsukond, Ellinor Piipun, Mari Simulson, Linda-Herman-Liiv, Mari Rääk és Jaan Drussaar. Évente 8-10 kerámia szakos növendéket oktatott, így kb. másfélszáz ottani tanítványa lehetett. 392