A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

sen lett feltüntetve. Közhírré teszem, hogy egy szovjet rubel értéke körülbelül 2.50 pengő (Kettő pengő ötven fillér). Megnyugtatásul közlöm a város lakosságával, hogy a MAGYAR NEMZETI BANK a szovjet rubelt be fogja váltani, a szovjet rubelt közpénztárban fizetési eszközül elfogadják, ezért a szovjet rubelt el kell és nyugodtan el is lehet fogadni." 13 Ezt a hirdetményt egy újabb rendelet követi, amelyben most már határozottan leszögezik : ... „egy szovjet rubel értéke 2.50 pengő (Kettő pengő ötven fillér). 1 pengő értéke pedig 40 kopek..." 14 A nehézségekkel teli gazdasági, politikai helyzetben a pengőn és rubelen kívül még újabb pénz is került az itt élők kezébe. Szeged szovjet katonai parancsnoka a magyar és orosz nyelvű 2. számú parancsában október 29-én a polgárok, a hatóságok, a ke­reskedelmi és ipari vállalatok tudomására hozta: „Magyarország területén a magyar pengőn kívül szabad forgalomban van a Szovjet Katonai Parancsnokság által kibo­csájtott pengő is. A fent említett pénznemek árfolyama a következő: Egy hadipengő egyenlő egy magyar pengővel. Minden állampolgár, minden hatóság, ipari és keres­kedelmi vállalat köteles ezeket a pénznemeket elfogadni, megtartva azokat az árakat, amelyek érvényben voltak akkor, amikor a Vörös Hadsereg csapatai Magyarország területére léptek. Aki ezeknek a pénznemeknek az elfogadását megtagadja, vagy el­számolásoknál azok árfolyamát csökkenti, vagy pedig árdrágítást követ el, haditör­vényszék elé kerül." 15 A nemzetközi egyezmények értelmében a Vörös Hadsereg kibocsátott pengős értékű, magyarnyelvű papírpénzeket 1,2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengős címletek­ben. 16 Ezeket nevezik a rendeletben és nevezzük a továbbiakban mi is hadipen­gőnek. 17 13 Skt. helytörténeti gyűjt. P 487.; Szegedi Népakarat, 1944. okt. 18. 3. p. 14 Skt. helytörténeti gyűjt. P. 128.; Szegedi Népakarat, 1944. okt. 20. 3. p. 15 Skt. helytörténeti gyűjt. 16 A pénzek leírása: Kupa Mihály 1985. 9—10.; Leányfalusi Károly—Nagy Ádám 1986. 118—129.; a pénzek korabeli említése: Dm. 1945. jan. 23.; Dm. 1945. febr. 6.; Dm. 1945. febr. 9.; Dm. 1945. febr. 22. 17 A háborús körülmények között kevesen tudták, értették, hogy „hadi" vagy „megszállási pén­zeket" a Vörös Hadsereg a nemzetközi hadijog alapján bocsátott ki ugyanúgy, mint a többi szövet­séges hatalom. A kibocsátás jogi lehetőségén túl esetenként nyilván megegyeztek a kibocsátás meny­nyiségében is. Ez, a gazdasági szempontból gyorsan segítő, egyszerű megoldás főképpen azokat az országokat érintette, ahonnan nagyobb áldozatok árán kellett kiűzni a németeket és a hozzájuk hű kormányokat, csapatokat. Az egyezség alapján a Szovjetunió Romániában 5, 10, 20, 100, 500 és 1000 lejes, Magyarorszá­gon 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengős, Csehszlovákiában 1, 5, 20, 100, 500 és 1000 koronás, Lengyelországban pedig 50 groszy, 1,2, 5, 10, 20, 50, 100 és 500 zlotys hadi pénzeket bocsátott köz­forgalomba. (Pick, Albert 1980. 879., 624., 400., 860.) Az angolszász hatalmak Franciaországban 1, 2, 5, 10, 50, 100, 500 és 1000 frankos, Olaszország­ban 1, 2, 5, 10, 50, 100, 500 és 1000 lírás, Ausztriában pedig 50 grosch, 1, 2, 5, 10, 20, 25, 50, 100 és ezer schillingest, Németországban közösen, megkülönböztető jellel ellátott kétféle kiadású 1/2, 1, 5,10, 20, 50, 1000 és 100 márkás hadi pénzeket hoztak forgalomba. A hadseregparancsnokságok rendeletekben tájékoztatták erről a lakosságot. (Pick, Albert 1980. 483., 668., 104., 523.) A fegyverszüneti feltételeket, szerződéseket aláírók természetesen elfogadták a pénzek forgal­mazását. Ezzel együtt magukra vállalták azok fedezetét, azaz saját törvényes fizetőeszközeikkel egyen­lő értékűnek ismerték el. Ezért ezek a pénzek bizonyos mértékig a jóvátétel egy fajtájaként, részeként is értékelhetők. A győztesek áldozatainak így is csak töredékét pótolhatta a hadi pénzek összege. A pénzek kivitelezésére, készítési helyére, forgalomba kerülésére vonatkozóan sajnos nincsenek közvetlen adataink, forrásaink. A Vörös Hadsereg által a különböző országokban kibocsátott hadi­pénzek grafikai stílusa azonosnak mondható úgy, hogy néhány képszerkesztési megoldásban igazod­nak a helyi sajátosságokhoz. Ami a pénzek készítési helyét illeti, egyelőre nem tudunk biztosat. Elképzelhető, hogy az 1000 pengősöket már hozta magával a hadsereg, hiszen az első lépésben a nagy címletek kellettek. A kisebb 356

Next

/
Thumbnails
Contents