A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

A felszabadulást követően novemberben, decemberben tehát forgalomban voltak a régi és az új pengők, a hadipengők, valamint a rubel, egyes források szerint még a cservonyecek is.

18 A meginduló élet további bonyodalmakat is hozott. A közigazgatás, közellátás szervezéséhez pénz kellett. Elsősorban az élelmiszer beszerzése ütközött akadályokba. A városi lakosok közül sokan, de hivatalosan is indultak beszerző utakra a közeli romániai és jugoszláviai helységekbe, onnan pedig Szegedre jöttek.

19 így a pénzpiacon hamarosan megjelent a lej és a dinár is. A közigazgatás szükségszerűen alkalmazkodott a kialakult helyzethez annál is inkább, mert a célszerűség is ezt diktálta. A városi főpénztár a Délmagyarország 1944. november 23-i számában hirdette, hogy „...hivatalos árfolyamon bevált leueket"... Sőt, a tanács utasítást adott a városi főpénztárnak október 24-én rubel, október 31-én pedig lej beszerzésére 3 pengő =100 lej arányban. Az összegekből élesztőt szándékoztak vásárolni.

20 Ide kívánkozik egy későbbi híradás (1945. május 12.), ami viszont nyilvánvalóan a korábbi gyakorlatot is mutatja : „Bukarestből jelentik : A román pénzügyminiszter elrendelte Észak-Erdély területén a pengő beváltását. A beváltási kulcsot a következőkben állapították meg: Egy szovjet pengő =27 lei Egy magyar pengő =27 lei Egy rubel =36 lei 10 báni Egy szovjet lei = 5 lei A beváltás május 14-ig tart és azt a Banca Nationala központja és észak-erdélyi fiókja, valamint 42 adóhivatal végzi. Azonnal kifizetik a következő lei ellenértékét : Magánszemélyeknek: 400.000 lei Egyéni cégeknek : egymillió lei Hivataloknak, szövetkezeteknek és hasonló intézményeknek ötmillió lei. Ezeken felüli összegekről nyugtát, bont adnak, amelyeket később fognak beváltani."

21 Ezek szerint a szomszédos területeken is többféle pénz forgott hivatalosan, köztük a pengő is. Talán nem túlzás feltételezni azt, hogy mivel Észak-Erdély Magyarországhoz visszacsatolt terület volt, a szovjet csapatok már itt forgalomba hozták az általuk kibocsátott pengősöket. értékű papírpénzek több helyen is készülhettek az adott keretek között, de a szükségletnek megfelelően központi klisé-, papír- és festékellátás segítségével. Egy szovjet haditudósító úgy emlékszik vissza rövid szegedi tartózkodására, hogy csak addig volt itt, amíg elkészültek a hírekkel és a lap kinyomtatásával. A nyomda egész felszerelése egy teherautón volt. (Fenyvesi István 1984. 160—163.) Csűri László, szegedi nyomdász elmondása szerint, aki annak idején tolmács feladatokat is ellátott, ő jelen volt egy pénznyomtatási akción. A klisét, és papírt egy szovjet őrnagy hozta Temesvárról, majd egy hadnagy felügyelete alatt a Városi Nyomdában 5 pengős hadi pénzeket készítettek. Kért is egy ívet, amely hibásként félre volt téve, és amelyen négy nyomat volt, de nem kapott, nyilván a szigorú elszámolás miatt. Mindez tulajdonképpen tényként, történeti adalékként elfogadható, hiszen a pénzkészítés mindenkinek és minden időben különleges eseménynek számít, tehát megmarad az ember emlékezetében. A visszaemlékező 1945 elejére teszi a pénzkészítést. 18 Dm. 1945. febr. 9. 1. p. A pénz körül 19 Oltvai Ferenc 1964. 255. 20 CsmL. Sz. v. gazd. b. jkv. 1944. okt. 24. és okt. 31.; Oltvai Ferenc 1964. 255. 21 Dm. 1945. máj. 12. 2. p. Pengőváltás Észak-Erdélyben 357