A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

Magyarországon 1926 óta a pengó' és a fillér volt az érvényes fizetőeszköz. 1944 októberében a következő pengő értékű pénzek voltak hivatalosan forgalomban:

11 a fémpénzek közül a bronz 1 és 2 filléres, 2 filléres még acélból és horganyból is, acélból 10 és 20 filléres, alumíniumból 1, 2 és 5 pengős, és még ezüstbó'l az 1930 és 1939-es kibocsátású Horthy-, valamint az 1938-as kibocsátású ún. Szt. István 5 pengősök is. A háromféle ezüstpénzt 1945. október 31-én, az összes többi fém aprópénzt 1945. december 31-én vonták ki a forgalomból. Legközelebb fém váltópénzt csak a forint megjelenésekor bocsátottak ki. A papírpénzek használata valamivel bonyolultabb. Mivel a bankjegyek, papírpénzek általában nagyobb értékű címletek, így ezeknek van egy forgalomból való kivonási és egy elévülési dátuma. Ez utóbbi időpontig elvileg csak a kijelölt hivatalos helyen fogadják még el fizetésképpen. Ezek szerint tehát 1944 októberében a következő papírpénzek voltak érvényes fizetőeszközök: 10 pengős (1936. XII. 22-i keltezésű), 20 (1941.

1. 15.), 50 (1932. X. 1.), 100 (1930. VII. 1.) és egy 1000 pengős (1927. VII. 1.). Elévülés szempontjából még használható volt 1945. március 10-ig az 1 (1938. I. 15.) és 2 (1940. VII. 15.) pengős is. Vizsgált korszakunkban megjelentek még újabb papírpénzek is. 1945. április 28. és július 16. között ismét kibocsátották az 1939. X. 25-i keltezésű 5 pengőst; 50 és 100 pengőst adtak ki 1945. IV. 5-i, 500 pengőst 1945. V. 15-i, valamint 1000 és 10 000 pengőst 1945. VII. 15-i dátummal. A fent említett papírpénzeket 1946. május 6-val vonták ki a forgalomból május 18-i elévüléssel. 1946 augusztusáig természetesen sorban jelentek meg az inflációs bankjegyek. A magánháztartásokban azonban a rendeletektől függetlenül volt pénz osztályhelyzetük, gazdasági erejük szerinti mértékben. A kereskedők, iparosok, módos parasztok, értelmiségiek többsége a tulajdonukban levő papírpengők jelentós részét, de főképpen az ezüstpengősöket a háborús viszonyok bizonytalansága miatt elrejtették, kivonták a forgalomból. A vas (acél) és alumínium váltópénzek iránt fokozatosan egyre nőtt a bizalmatlanság mindenkiben. A Vörös Hadsereg megjelenése után új fizetőeszközökkel is meg kellett ismerkednie a lakosságnak. Az egyik a rubel volt. Mint korábban említettük, a szovjet csapatok nem csak a rend megszervezésében, fenntartásában segítettek, hanem első megrendelőként a termelés megindításában is. A megkapott áruért fizettek. Ezért találunk a felszabadulás napja után hamarosan több hirdetményt is, amelyek a pengő és a rubel értékviszonyát határozzák meg, ill. azok elfogadási kötelezettségét írják elő. A felszabadult területeken nem mindenütt azonos átszámítási arányt használtak. Több helyen, kisebb településeken, tanyákon nem, vagy csak elvétve került forgalomba rubel. Szegeden először az október 13-i rendelet foglalkozik a pénzek értékével. ... „Az összes üzletek, üzemek, gyárak, közúti villamosvasút, műhelyek, vendéglők, éttermek működését a katonai parancsnokság biztosítja. Az árakra nézve az 1944. évi október 10-i álláspont az irányadó. A város egész területén fizetési eszközül a szovjet pénzt is el kell fogadni. Egy szovjet rubel értéke tíz pengő ..."

12 A rendeletet dr. Pálfy György polgármester írta alá. Október 17-én az újonnan kinevezett polgármester dr. Valentiny Ágoston (a plakáton helytelenül Valentin) helyesbítő hirdetményt tesz közzé: „Folyó évi október 13-án kifüggesztett rendeletben a szovjet rubel és pengő értékviszonya téve11 Leányfalusi Károly—Nagy Ádám 1986. A kiadványban összegyűjtve megtalálhatók a korszak pénzeire vonatkozó összes adatok a hivatalos rendeletekkel együtt. Itt felesleges lenne a részletes leírás, vagy a darabonkénti hivatkozás. 12 Skt. helytörténeti gyűjt. P 109. 355