A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Éremtan - Huszka Lajos–Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben

Ugyancsak tetemes veszteségeket okozott a város kiürítése még úgy is, hogy az akciót a belső ellenállás és a szovjet csapatok gyors előretörése miatt csak részben sikerült végrehajtani. A kiürítési tervek még a háború előtt elkészültek, ám a tényleges intézkedések többszöri változtatás után 1944 szeptemberében születtek meg.

4 A hadi helyzet pontosabb ismerete és késztetése alapján kidolgozott evakuálási tervek igen részletesek voltak. A teljes gazdasági kiürítést a hatóságok nem tudták elérni, mindenesetre több gyár, üzem gépeit leszerelték és részben elszállították a kész-, félkész gyártmányokkal, nyersanyagokkal együtt.

5 A lakosság menekülését az önkéntességre bízták, amit természetesen meghatározott a több éves propaganda, valamint az is, hogy az október 8-án kiragasztott kiürítési plakáton elegendőnek ítélték a szegedi tanyavilágba, 50 km-es körzetbe való átmeneti kitelepedést. A polgári és értelmiségi rétegből sokan értéktárgyaikat, pénzüket összecsomagolva indultak nyugat felé a bizonytalanságba.

6 A Szegedhez közeledő front hallatán menekültek a régi rend hívei, egyrészt félelmükben, másrészt parancsra. A kiürítési rendelet hatására a városi közigazgatás vezetőinek többsége állami és magánautókon távozott. Magukkal vitték a város irattárát, pénzkészletét és személyi vagyonuk jelentős részét. Ugyanezt tették a gazdálkodást irányító és végző egyéb intézmények vezetői is. Elszállították a hivatalok, pénzintézetek, vállalatok értékeit, pénzállományát.

7 A város főpénztárából menekített pénz értékéről és az elszállítás módjáról a lakosság csak 1945 júniusában értesült.

8 „Dékány Sándor számvevőségi főtanácsos Szeged kiürítését megelőzően a város pénzkészletét fokozatosan postatakarék folyószámlára utalta át. Javaslatot tett a polgármesternek, hogy a város bankbetétkönyvei ne csak Szegeden, hanem egyebütt is beválthatók legyenek. Javaslatát el is fogadták. A város főpénztárában levő értékpapírokat, betétkönyveket, drágaságokat becsomagolta, és október 8-án elszállította Szegedről. így került Szeged egész pénzkészlete két hatalmas vasládában Kaposvárra, ahol Dékány Sándor kölcsönt folyósított belőle Kaposvár városának, majd az egész hatalmas összeget átadta az ottani főpénztárnak megőrzésre. Dékány Sándor 1 933 075 pengőt utalt át postatakarék-folyószámlára. Értékpapírban 2 596 019 pengőt, majd másik tételben 60 043 pengőt, betétkönyvben 1 122 042 pengőt, az árvaházi betétkönyvön 409 044 pengőt, adóslevelekben 381 172 pengőt, drágaságokban 33 985 pengőt, összesen: 6 535 330 pengőt vitt el." A város október 11-i felszabadulása után nem szigetelődött el tartósan a környező falvaktól, a tanya világtól, csupán 1-2 hétre a környéken lezajló, kisebb katonai erőket igénylő összecsapások idejére. Mindenesetre már a felszabadulás napjától megkezdődött a város demokratikus közigazgatásának a megszervezése, az új élet megindítása. A kibontakozás érdekében a népi demokratikus erők öntevékenységén kívül a város szovjet katonai parancsnoksága tett a legtöbbet. Az önellátáshoz azonban nem állt rendelkezésre sem élelmiszer, sem iparcikkek, sem ipari nyersanyagok.

9 A közigazgatás központjából nagyon hiányzott az áru, a pénz, a jármű.

10 4 Kanyó Ferenc 1984/1. 145—146. 5 Oltvai Ferenc 1964. 248—264. III. A város gazdasági és pénzügyi politikája; Kanyó Ferenc 1984/1. 147—151. 6 Kanyó Ferenc 1984/1. 156—159. r 7 Dm. 1944. nov. 30. 4. p. Megindult az élet a szegedi pénzintézeteknél; Gaál Endre 1957. 6.; Oltvai Ferenc 1964. 71—72.; Kanyó Ferenc 1984/1. 151—156. 8 Dm. 1945. jún. 28. 2. 9 Oltvai Ferenc 1964. 73—76. 10 CsmL. Szeged város gazdasági bizottsága jkv. 1944. okt. 26. 354