A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

elnöki tanácsának 1918. november 27-i ülésén például Sándor Fülöp kívánatosnak tartotta, hogy „pártunk igyekezzék megnyerni a Kisgazdapártot". A vezetőség többi tagja ugyan erre nem reagált,

53 mégis feltételezhetjük, hogy tárgyaltak a Kisgazdapárt vezetőségével. Ezek azonban nem vezethettek eredményre, mert a Köztársasági Párt végül is december 2-án a Függetlenségi és 48-as Párttal egyesült. Ezt az egyesülést szintén a fent elmondottak motiválták. A kormányon belüli ellentétek felszínre kerülése után ugyanis gróf Károlyi Mihály miniszterelnök is szükségesnek látta a Függetlenségi és 48-as Párt megerősítését. Ennek érdekében — feltételezhetjük — tárgyaltak a Kisgazdapárttal is, amely azonban nem akarta feladni önállóságát. Ezt a bizonytalan belpolitikai helyzettel indokolták: úgy látták, hogy ,,titkos és nyílt ellentétek lappanganak" a Nemzeti Tanácsba tömörült pártok (a függetlenségiek, a radikálisok és a szociáldemokraták) között, és „maguk sincsenek teljesen tisztában azokkal a feladatokkal, amelyek reájuk hárulnak" az új állami berendezkedés előkészítésénál. Ezért az volt a véleményük, hogy a Kisgazdapártnak meg kell ó'riznie teljes akciószabadságát, mert nem akartak abba a helyzetbe kerülni, hogy „holnap esetleg azok ellen vegyék fel a legélesebb politikai harcot, akikkel ma, mondjuk szoros fegy verb arátságot kötöttek". Kijelentették, hogy a Kisgazdapárt az összeülő nemzetgyűlésen mint önálló párt akar tevékenykedni, de hozzátették: „a párt képviselő tagjai mindenesetre annak a politikai irányzatnak lesznek a támogatói, amely a magyar polgári társadalom megerősítését fogja vallani és hirdetni.^ A Kisgazdapárt vezetőségének belpolitikai értékelése helyesnek bizonyult. A minisztertanács december 11-i értekezletén — mint tudjuk — kirobbantak a kormányon belüli ellentétek. Batthyány belügyminiszter és Bartha hadügyminiszter lemondott. Lovászy nem vállalta a belügyminiszterséget, így az Nagy Vince lett, és kineveztek még néhány államtitkárt. Ezzel azonban a kormányválság nem oldódott meg. A Kisgazdapárt központi sajtóorgánuma ennek legfőbb okát abban jelölte meg, hogy a ,,polgári és a szociáldemokrata miniszterek között állandósultak a nézeteltérések olyan kormányzati kérdésekben, amelyekben gyors és határozott intézkedésekre volna szükség". Helyesen látták, hogy a szociáldemokrata miniszterek tulajdonképpen nem mindig tudják érvényesíteni saját mérséklő felfogásukat pártjukban, mert a KMP hatására annak baloldala a kommunista elvek azonnali érvényesítését sürgette. Ezeket azonban a polgári miniszterek és rétegek ellenállása miatt nem lehetett azonnal megvalósítani, akik egyre inkább veszélyben érezték magukat, elégedetlenkedtek és főleg azt kifogásolták, hogy nem történnek határozott intézkedések az állami rend konszolidálására.

55 A kormány tekintélyét jelentősen rombolta az antanthatalmak december 3-i jegyzéke is, amely Nagy-Magyarország északi területeinek — a mai Szlovákia — kiürítésére kötelezte. Ebben a belpolitikai helyzetben Károlyi miniszterelnök — aki a forradalmi baloldal túlsúlyba kerülését éppúgy veszélyesnek gondolta, mint a jobboldali polgári pártok feléledését —, most már határozottabban megfogalmazta a polgárság tömörítésének szükségességét. Pártja, a Függetlenségi és 48-as Párt december 15-i értekezletén kijelentette : „... közöttünk elvi ellentétek nincsenek, a demokratikus adóreform, a birtokreform, a béke kérdésében, a pacifizmus gondolatában ma az összes polgári pártok egy nézeten vannak. A Keresztényszocialista Párt neve ellenére is polgári párt, éppen úgy, mint a Kisgazdapárt. Én fölvetem a gondolatot, nem volna-e lehetséges a tömörülés, nem volna-e helyes egy egységes polgári párt létesítése, mely egyesíti ma53 PIA, 607. fond, 28. őregy. 54 A Kisgazda, 1918. december 8. 3. 55 Uo. 1918. december 22. 1. 328