A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

teljes eltörléséért, a nagybirtokrendszer felszámolásáért, a földnek a parasztság tulajdonába adásáért, a paraszti demokrácia fórumainak kiépítéséért, amely egy radikális népi-kispolgári demokrácia irányába mutatott. Ennek mértékét jól jelzik a program antikapitalista vonásai: a kisajátítási jog törvénybe iktatása, a közös tulajdonú termelőszövetkezetek létesítésének elismerése, a háborúban szerzett vagyonok 80%-os elkobzása, a legnagyobb fényűzési adó követelése, a létminimum adómentesítése, a börzei nyereségek 50%-os megadóztatása, a nagy ipari és szállítási vállalatok állami szubvenciójának eltörlése, a vicinális vasutak, a felekezeti iskolák és taníóképzó'k, az egész közegészségügy, a gyógyszertárak, a biztosító intézetek államosítása. E követelések jórészt azonosak voltak a munkáspártok e kérdésekre vonatkozó programjával, lehetőséget biztosíthattak a munkás-paraszt együttműködésre, a polgári demokratikus forradalom radikális népi-kispolgári továbbfejlesztésére. Végezetül hangsúlyozni kell, hogy e program szerves folytatása volt a Kisgazdapárt addigi politikájának, radikalizmusa azonban a háború tanulságaiból, a győztes polgári demokratikus forradalomból, a parasztmegmozdulásokból és nem utolsósorban az MSZDP és a KMP programjából is táplálkozott. Érdekessége, hogy még nem követelte az ország területi integritását. 5. Országos szervezkedés A párt programjának elkészítése után a Kisgazdapárt vezetői megkezdték ora szagos szervezkedésüket. Agitációjukban fontos szerepet kapott a szociáldemokratpárt azon téves álláspontja, hogy a kiosztandó földet nem kell magántulajdonba adni. Ezt a Kisgazdapárt sajtója a következőképpen interpretálta: a „szocialisták szervezete ugrásra készen várja a pillanatot, hogy rátehesse kezét az egész földre és megszüntesse a kisgazdáknak azt a jogát, hogy a saját területén önmagának és nehéz fárasztó munkájának korlátlan ura és tulajdonosa lehessen". A szervezkedés fontosságát alátámasztották azzal az érvvel is, hogy „a magyar föld sorsáról mindenféle szervezetek a kisgazdák nélkül akarják megcsinálni a számadásokat." E gondolat szintén a földbirtok-politikai ankéton szerzett tapasztalatokból táplálkozott. Kérték a kis- és középparasztságot, ne higgyenek a többi pártoknak, mert érdekeiket „az elkövetkező súlyos harcokban csak az Országos Kisgazdapárt képviselheti azzal a határozottsággal, amely a harcban a diadalt is jelenti." A párt vezetői úgy vélték, ha a kisés középparasztság egységesen támogatni fogja őket, akkor „nem lesz az új Magyarországon nagyobb hatalom" a Kisgazdapártnál. „Magyarság, a jogos érdekek kielégítése, egységes szervezet és képviselet" — így foglalták össze törekvéseiket. Végül hangsúlyozták: „Az a harc, amit most megindítunk, a kisgazdáknak egész jövőjére, gyermekeinek, utódainak egész jövendő sorsára nézve döntő fontosságú lesz."

43 E gondolatok jegyében december 1 -én a Kisgazdapárt az ország több városában tartott szervezkedő gyűlést. Hevesen Mayer János, Veszprémben Kőszegi Antal, Nagyváradon Könyves Lajos, Nyíregyházán Paulusz Márton, Kaposvárott pedig Nagyatádi Szabó elnökletével. Elhatározták, hogy a megyékben megszervezik a Kisgazdapártot és községenként a bizalmiférfi-rendszert.

44 A legnagyobb gyűlés Kaposvárott volt, ahol a megye összes járásából 175 község parasztsága — köztük szép számmal az agrárproletariátus — küldöttei hallgatták meg Nagyatádi beszédét. A Kisgazda, 1918. december 1.3. Uo. 1918. december 8. 4. 324