A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

Milyen érvekkel agitáltak még a Kisgazdapártba tömörülés mellett? Megállapították, hogy „nincs olyan rétege a magyar munkástársadalomnak, amely ne szervezkedne a legerőteljesebben." Ezért úgy látták, hogy a kis- és középparasztságra „most az a feladat hárul, hogy minden fenntartás nélkül ismerjék fel közös érdekeiket. Mindegy az, hogy ki milyen politikai meggyőződésben nőtt fel. „A jövőben — írták — úgy sem a politikai szempontok és felfogások fognak harcolni egymással, hanem a közös gazdasági érdekek, amelyek a polgárságot, a munkásságot, a nagybirtokosokat előbb-utóbb közös szervezetbe tömörítik, vagy már tömörítették is." Úgy látták, hogy a parasztságnak a forradalomig csak a nagybirtokosok szervezetei ellen kellett harcolni. A polgári demokratikus forradalom győzelme után bekövetkezett társadalmi-politikai fejlődést viszont a következőképpen értelmezték : ezután „a nagybirtokosokon kívül meg kell küzdeni majd a tisztviselők, a munkások, a kereskedők és iparosok, és a többi polgári szervezetek követeléseivel, amelyek mind arra fognak törekedni, hogy a legolcsóbban jussanak hozzá a kisgazdák véres verejtékkel elvégzett munkájának gyümölcseihez. Ilyen hatalmas és összetartó szervezetekkel szemben — írták — a kisgazdák csak úgy védhetik meg jogaikat, ha szervezkedésük a lehető legtökéletesebb és legegységesebb Kisgazdapártot teremti meg." Ezért minden kis- és középparaszt kötelességének tekintették, hogy belépjen az Országos Kisgazdapártba.

45 A Kisgazdapárt vezetőségének érvei, állításai — ha kissé túlzottak is — jórészt igazak voltak. A magyar társadalomban november végétől végbemenő politikai differenciálódást tükrözték. A polgári demokratikus forradalom győzelme után kialakult nemzeti egység ekkorra felbomlott. Ez a folyamat tulajdonképpen a földbirtokpolitikai ankéton kezdődött, amelyen felszínre kerültek a különböző pártok, társadalmi rétegek ellentétes érdekei. A nagybirtokosok vezetői itt felmérték, mekkora veszély fenyegeti földjeiket, a Nemzeti Tanácsba tartozó pártok a köztük meglevő ellentéteket, a Kisgazdapárt, az MSZDP és a nagybirtokosok részéről látta veszélyben a földreform végrehajtását ... stb. Ezekre az ellentétekre katalizátorként hatott a KMP-nek november 24-én történt megalakulása és tevékenységének kibontakozása. Hatásukra fokozták szervezkedésüket a falvakban a szociáldemokraták, ez aktivizálta a Kisgazdapárt vezetőségét. Érdekeik védelmére fokozott szervezkedésbe kezdtek a vallásos kispolgárság és parasztság képviselői. Töredékpártjaik egyesültek és létrehozták a Keresztényszocialista Pártot, amely elsősorban a katolikus vidékeken (pl. a Dunántúlon) ért el jelentős szervezési sikereket. A nagybirtokosok — a földbirtokpolitikai ankét tapasztalatai után és mert nem sikerült befurakodniuk a Kisgazdapártba —, szintén elhatározták saját pártjuk megszervezését. Ennek első lépése volt, hogy a Magyar Gazdaszövetség nevű érdekvédelmi képviseletük, a falusi gazdaköreikre támaszkodva megkezdte szervezni az úgynevezett „Földmíves Tanácsoka f\ Először úgy igyekeztek beállítani, mintha csak a földreform végrehajtása érdekében hozták volna létre azokat. A Kisgazdapárt a nagybirtokosok szervezkedésével szemben is felvette a küzdelmet! Figyelmeztették a parasztságot, hogy a Földműves Tanácsok szervezésének nincs értelme, mert már megkezdte munkáját a földreform megvalósítására hivatott szervezet. A Kisgazdapártban megfelelő helye van a kis- és középparasztságnak, az agrárproletariátusnak és a mezőgazdasági cselédeknek is — írta sajtójuk —, „itt sem kifosztva, sem becsapva, sem elhanyagolva nem lesznek".

46 Ennek ellenére a Gazdaszövetség a Földműves Tanácsok szervezésében jelentős sikereket ért el. Ezekre támaszkodva december elején megkezdték az Országos Földműves Párt 46 Uo. 1918. december 8. 3. 46 Uo. 1918. december 8. 2. 325