A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

érkeztek Magyarországra. E programpontnak mégsem volt antiszemita felhangja, mert általánosságban az idegenek ellen szólt, ami csupán az ország nehéz élelmezési helyzete miatt fogalmazódott. A birtokpolitika című fejezetben követelték, hogy idegen állampolgárok az országban földbirtokot ne szerezhessenek, a már meglevő' ilyen birtokokat — ezek többsége osztrák tulajdonban volt — pedig az állam sajátítsa ki. Követelték az állam kisajátítási jogának törvénybe iktatását ,,az egyházi, a pénzintézeti, a városi, községi és az összes többi kötött (nem eladható — SJ) földbirtokra, de a 200 és a háború idején szerzett 100 holdon felüli, valamint a 200 holdon aluli magánbirtokokra is, amely „valamelyik község terjeszkedésének útjában áll". Követelték még, hogy az állam régi tulajdonát képező és az állam által kisajátított ingatlanokat is használják fel a földreform céljaira azon elv alapján, hogy a „föld elsősorban azoké legyen, örök tulajdonképpen, akik azt mívelik". Az állam kisajátítási jogát a 200 hold feletti földbirtokokra a földreform végrehajtása utáni idó're is fenn akarták tartani, hogy „ennek segítségével a jövőben minden családalapító földmíves, kinek elég földje nincs, megfelelő földdel láttassék el." Milyen vételárat kívánt fizetni a Kisgazdapárt a kisajátított földekért? A program szerint a volt tulajdonosoknak „részint a háború előtti és vidékenként átlagos forgalmi vételár, részint olyan vételár fizettessék adóköteles állami kötvényekben, mely vételárnak 5%-os kamatjövedelme megfelel az illető vidéken a háború előtti időben fizetett holdankénti átlagos bérösszegnek." Kiknek és milyen sorrendben akart földet adni a Kisgazdapárt? Programja követelte, hogy „elsősorban a háborúban tényleg részt vett földműves és földmunkás katonák és azok árvái és özvegyei legyenek földdel megjutalmazva; azután pedig a kisés törpebirtokosok, a földmíves munkások, a gazdasági cselédek kapjanak tisztességes megélhetésükre elégséges földet, kedvező vételár és kedvező fizetési feltételek mellett." Ugyanígy a kisiparosok és kishivatalnokok saját kérésükre „elégséges kerti földdel látandók el." E programot az 1918. november 21—29-e között megrendezett fölbirtokpolitikai ankét után fogadta el a Kisgazdapárt vezetősége. Ezért e fejezetben ott vannak az akkor szerzett tapasztalatok is. Megállapítható, hogy a Kisgazdapárt nem adta fel a többi pártnál radikálisabb földreformot követelő álláspontját. Sőt! E programpontok bizonyítják, hogy a párt továbblépett az ankéton ismertetett álláspontján is: 500 helyett minden 200 (a falvak közelében minden 100) holdon felüli föld kisajátítását követelte, elsősorban a föld nélküli, szegény- és kisparasztoknak, kedvező fizetési feltételek mellett. Megváltási árnak az ankéton elhangzott 1916-os forgalmi ár helyett e program az 1914 előttit javasolta, amely jóval alacsonyabb volt. E követelések egyértelműen a nagy-, közép- és a 100 holdon felüli gazdagparaszti birtokok ellen irányultak, és elsősorban a földnélküli és szegényparaszti érdekeket fejezték ki. Ezért nem értünk egyet azzal a szakirodalomban általánosan elterjedt nézettel, hogy a Kisgazdapárt földreformprogramja „a gazdagparasztság érdekeit fejezte ki."

38 Ebben a vonatkozásban is Király Istvánnal értünk egyet, aki hangsúlyozta, hogy „a földreformnak ilyen megoldása egyáltalán nem a gazdagparasztság földjét szaporította volna."

39 A birtokpolitikával foglalkozó fejezetben követelték még, hogy az ár- és belvizek szabályozása, a vízi és szárazföldi utak építése állami költségen történjék. A mezőgazdaságról szóló részben követelte a párt „a kerületi rendszerű mezőgazdasági kamarák felállítását, ahol a kisbirtokosok, számuk és vagyoni erejükhöz 38 J. Tóth Dezső 1968. 221. 39 Király István 1973. 183. 321