A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

mérten helyet kapjanak". Ezek feladata a parasztság gazdasági-kereskedelmi érdekeinek védelmezése lett volna. Követelték, hogy a „mezőgazdasági hitelről az állam gondoskodjék", a kis szeszfőző üstök engedélyezését a parasztságnak, a „közérdeket szolgáló szövetkezetek állami támogatását" és a termelőszövetkezetek községenkénti felállítását és állami támogatását^

0 A Kisgazdapárt szövetkezetpolitikai elképzeléseit nem ismerjük jól. Mindenesetre megállapítható, hogy a „közérdeket szolgáló szövetkezetek"-en elsősorban földet közösen bérlő parasztok szövetkezését, ill. az általuk létrehozott értékesítő szövetkezeteket értették. Szakmailag és politikailag fontosabb kérdés : mit értettek a községenként felállítandó termelőszövetkezeteken? A november végén megrendezett földbirtokpolitikai ankéton, majd a kormány földreformvitájában — elsősorban a szociáldemokraták érdeméből — jelentős helyet kapott a nagyüzem termelési és társadalmi előnyeinek hangsúlyozása A Kisgazdapárt — ha okosan akart politizálni — ezt, de a KMP e kérdésre vonatkozó programját sem hagyhatta figyelmen kívül. Ezért kerülhetett be programjába a termelőszövetkezetek községenkénti felállításának követelése. Király István szerint „ez nem közös tulajdonú és közös művelési rendszer alapján létrehozott szövetkezet lett volna, hanem olyan, amely továbbra is a kistulajdon alapján marad."

41 Egyetértünk azzal, hogy a program megfogalmazásakor ezt így gondolták a Kisgazdapárt vezetői, sőt még 1919 januárjában is ezt értették a termelőszövetkezeteken. De már itt hangsúlyozni kell, hogy 1919 februárjában — a XXXVI. te. elfogadásával — Nagyatádi Szabó, és nyilván vele együtt a pártvezetőség, eljutott a közös tulajdonú és művelésű rendszer alapján létrehozott termelőszövetkezetek elismeréséig. Itt most csak annak rögzítése szükséges, hogy a községenkénti termelőszövetkezetek megszervezésének követelése — véleményünk szerint — nem zárta ki a közös tulajdonú termelőszövetkezetek elismerését sem. Az adózás és pénzügy című fejezetben követelték a progresszív adózási rendszer bevezetését és a létminimum adómentességét. A háborús adósságok olyan formában történő törlesztését javasolták, hogy a háború idején szerzett vagyonok 80%-át kobozzák el, az adózás alapját csak a jövedelem képezze, a nélkülözhetetlen élelmiszerek fogyasztási adóját töröljék el, a fényűzési adót pedig a legnagyobb mértékig emeljék fel. Az adókivető bizottságokat a községi képviselő-testületek egy-egy tagjából kívánták összeállítani, így akarták a kis- és középparasztságot az adóügyekben nagyobb szóhoz (befolyáshoz) juttatni. Népi követelés volt, hogy a külföldön élo magyar és az idegen állampolgárok magyarországi birtokaik és jövedelmük után fizessenek kétszeres adót. Végül szerepelt a jelentéktelen korcsma- és trafiklétesítés jogának községi képviselőtestületi elbírálása. Az ipar- és kereskedelemügy kérdéseivel foglalkozva a program követelte „a kisipar hathatós támogatását állami hitelnyújtással ... a kisiparos-szövetkezeteknek állami támogatás mellett való felállítását és a már meglevő ily szövetkezetek segélyezését", az ipari szakoktatás életbeléptetését, az iparkamarák olyan reformját, hogy azokban a „kisiparosok és kiskereskedők több befolyáshoz jussanak". Kívánták a vasút, a posta és a távírda különválasztását a kereskedelmi minisztériumtól, ezek decentralizálását és külön minisztérium alá helyezését, az összes vicinális vasutak államosítását, a háború idején bevezetett ,,papírgabona" eltörlését, a börzei nyereségek 50%-os megadóztatását, a nagyipari és szállítási vállalatok állami szubvenciójának eltörlését. E fejezet minden követelése progresszív volt, a társadalmi haladás irányába mutatott és radikális népi-paraszti demokratizmust takart. Jelezte, hogy a Kisgazdapárt nem csupán a parasztság, de a falvakban élő 40 Magyar Gazdák Szemléje, 1919 január—március. 52. 41 Király István 1972. 180. 322