A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

kapitalizálódását segítő érdekvédelmi és pénzügyi szervezetek bevételeik egy részét a Kisgazdapárt agitációs-propaganda és szervezési céljaira fordították. Volt tehát pénz is, megkezdődhetett a párt országos szervezése. A pártlap címének megváltoztatásával egyszerre ,,demokratizálták" a párt nevét is: a Függetlenségi és 48-as Gazdapárt elnevezést Országos Kisgazdapártra alakították át. Jelezve ezzel azt is, hogy a polgári demokratikus politikai viszonyokat a párt országos méretű megszervezésére kívánják felhasználni.

36 4. A párt új programja A Kisgazdapárt vezetősége 1918 november végén — a parasztmegmozdulások és a birtokpolitikai ankét közvetlen hatása alatt — elkészítette a párt új programját. Ez 12 fő fejezetből állt. Foglalkozott az ország államformájával, alkotmányos életével, a belügyi igazgatással, birtokpolitikával, mezőgazdasággal, adózás és pénzüggyel, ipar- és kereskedelemüggyel, honvédelemmel, közoktatás- és népnevelésüggyel, igazságüggyel, népjóléti követelésekkel és a közélelmezéssel.

37 A program kinyilvánítja, hogy a ,,Kisgazdapárt a köztársasági államforma híve". Választójogot követelt „minden 24 évet betöltött magyar honos férfinak és nőnek, továbbá a háborúban részt vett katonáknak életkorra való tekintet nélkül." Követelte az addig igazságtalanul — elsősorban a parasztság rovására — kialakított „képviselőválasztó-kerületek arányos beosztását", az összes kiváltságok eltörlését, tehát azokat is, amelyeket „törvényeink akár a nagybirtokosoknak, akár a nagy adófizetőknek, virilis jogon, főrendiházi jogon, vagy bármi más módon biztosítanak." A belügyi igazgatás című fejezetben követelték mindazon törvények megváltoztatását, melyek „egyoldalúan a nemzet alsóbb rétegeire nehezednek". Ilyennek tartották a vadászati és erdőtörvényt, a jobbágyság maradványainak (zsellérházak, robotszolgáltatások stb.) eltörlését, az ún. eszményi községek megszüntetését, a községi és vármegyei törvények olyan módosítását, hogy ezek a központi hatóságokkal szemben nagyobb önállóságot nyerjenek ügykezelésük és vagyonkezelésük tekintetében." Követelték, hogy ,,a községek lakossága összes elöljáróját, bíráját, jegyzőjét szabadon választhassa, és hogy a volt úrbéresek jogutódaiból álló testületeket és a közbirtokossági testületeket jogi személyeknek fogadják el. E követelések általánosságban a feudális maradványok teljes eltörlését, a polgári demokrácia kiteljesítését, azon belül pedig a paraszti demokrácia kiépítését szorgalmazták. A polgári demokratikus forradalom győzelme után ezek a paraszti törekvések jogosak voltak, mert azok a társadalmi haladás irányába mutattak. Ezt bizonyítja a programnak az a követelése is, hogy „az egyes társadalmi rétegek szervezkedése elé az államhatalom semmi akadályt ne gördítsen, sőt azt jóakaratúlag kezelve mozdítsa elő, hogy így azok a saját érdekeik megvédése és előmozdítása céljából szervezetekbe tömörüljenek." A szervezkedési szabadság biztosítása mellett kérték : „Kövessen el a kormány minden lehetőt, hogy az egyes társadalmi rétegek között az ellentétek elsimuljanak." E sok pozitív politikai követelés mellett találunk egy negatívat is : követelték a nem kívánatos elemek országba történő bevándorlásának megakadályozását és az ilyen idegen állampolgárok eltávolítását. Itt — tudomásunk szerint — elsősorban Ukrajnából, az ottani pogromok elől menekülő zsidókról lehet szó, akik ebben az időben nagy számban 36 A Kisgazda, 1918. december 1. 3. 37 A Kisgazdapárt programját közölte: Magyar Gazdák Szemléje, 1919 január—március 50—54. és Mérei Gyula 1969. 188—193. E programot legrészletesebben — mégis hiányosan — Király István 1973. 178—186. elemezte. 320