A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

Szövetsége helyi szervezeteit.

30 Ezt a folyamatot szinte mindenütt a városi szociáldemokrata szervezetek küldöttei segítették és irányították.

31 így december közepére jelentős szervezési eredményeket értek el. A falvakban megalakult szociáldemokrata pártszervezetek, elsősorban az agrárproletariátus, illetve a szegény- és kisparasztság egy részét tömörítették. Ez a szervezési szisztéma lényegében azt jelentette, hogy az MSZDP vezetősége a munkás-paraszt szövetséget nem a már meglevő demokratikus parasztpárttal koalícióban, hanem saját szervezeti keretei között kívánta megvalósítani. Ez természetesen a Kisgazdapárttal való összeütközéshez vezetett. Az MSZDP parasztság körében kibontakozó széles körű agitációs és szervező munkája, a földbirtokpolitikai ankéton (1918. november 21—29.) kirobbant éles viták és a nemzetgyűlési választások kiírása a Kisgazdapártot is országos szervezkedésre ösztönözte. A párt vezetősége a polgári demokratikus forradalom „vívmányai közé sorolta azt a jogát is, hogy az ország kisgazdáinak egy táborba való tömörülését olyan arányokban szervezze meg, amely alkalmas lesz majd arra, hogy egy összeülő nemzetgyűlésen a kisgazdák a maguk érdekeit a legmesszebbmenőén képviselhessék." A kis- és középparasztoknak — akik addig „a maguk vágyait, kívánságait, sőt legjogosabb követeléseit is egyszerűen véka alá rejtették" — azt ajánlották, hogy szervezkedjenek és vegyenek példát a szociáldemokrata munkásoktól, akik öntudatosan tömörülnek a közös érdekek védelmezésére.

32 Az országos szervezkedés első jelének tekinthetjük, hogy a párt központi — hetente megjelenő — lapja, a Magyar Lobogó évi előfizetési árát kétszeresére, 16 koronára emelték. Erre egyrészt a nyomdai költségek és a papírárak rohamos emelkedése kényszerítette a vezetőséget, másrészt az — és ez számunkra most fontosabb —, mert „az új Magyarország felépítésénél egy jobb, erősebb és könnyebben terjeszthető lapot" kívántak a párt szolgálatába állítani. Ezért kérték híveiket: tömegesen szerezzenek új előfizetőket. Felismerték a pártsajtó jelentőségét eszméik terjesztésében, jogaik kivívásában és érdekeik megvédésében.

33 E tervnek megfelelően 1918. november 22-től átalakították, kibővítették lapjukat és „A Kisgazda" címmel jelentették meg. A címváltozással is kifejezésre juttatták, hogy elsősorban a kis- és középparasztságot akarják megnyerni és érdekeit képviselni. A szervezkedést kívánta szolgálni az is, hogy december elejétől a vezetőség állandóan hangoztatta : a párt tagjainak kötelességük egyenként előfizetni „A Kisgazdá"-t, mert így tudnak a legközvetlenebbül érintkezni minden taggal. E gondolatot is a szociáldemokratáktól vették át! Ugyanakkor kijelentették, párttagdíjat nem szednek, mert az „erkölcsi célok érvényesítéséhez elegendőek azok a források, amiket a kisgazdák önként, a maguk jószántából nyitnak" a párt számára.

34 Ebből az utalásból kiderül, honnan szerezte a Kisgazdapárt vezetősége a szervezkedéshez szükséges pénzt. Itt a párthoz tartozó kis-, közép- és gazdacparasztság önkéntes adományait említették. Ez igaz volt, de a párt vezetőségének voltak egyéb pénzforrásai is ! Ilyenek voltak a párt körül kialakított érdekvédelmi szervezetek : a Magyarországi Kisbirtokos Szövetség, a Kisgazdák Beszerző és Értékesítő Szövetkezete és a Kisbirtokosok Biztosító Intézete Részvénytársaság. Ez utóbbi például 2 millió alaptőkével alakult 1918. szeptember 15-én, egy részvény ára 100 korona volt.

35 Ezek a parasztság 30 A munkásmozgalom Fejér megyei története. A forradalom kora 1918— 1919. 1979. (témánkhoz: a 18—20. és a 22. dokumentumok, 149—151. és a 152—153. 31 Uo. és a Népszava, 1918. decemberi számai, ill. Mészáros Károly 1968. 53 55. 32 A Kisgazda, 1918. december 1.1. 33 Magyar Lobogó, 1918. november 10. 3. 34 A Kisgazda, 1918. december 8. 2. és december 15. 2. 36 Magyar Lobogó, 1918. szeptember 22. 1. és 4. 319