A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Sipos József: A Kisgazdapárt a polgári demokratikus forradalom első szakaszában

A Kisgazdapárt központi hetilapja november 10-i számában foglalkozott először az ösztönös parasztmegmozdulásokkal, igaz, csak utalásszerűén. Kérte a parasztságot, hogy a falvakban a rendet minden erővel tartsák fenn, Őrizzék meg a nemzeti vagyont, a falu jó hírnevét, és álljanak oda „a romboló, pusztító elemek elé, a zavarosban rabolni, lopni akaró csőcselék elé...". Hangsúlyozta: első feladat a közbiztonság helyreállítása és aztán „nyugodtan, higgadtan bíráljuk el a forradalom eredményeit."

21 Véleményünk szerint a Kisgazdapárt vezetőinek a forradalom győzelme utáni hazautazása is kapcsolatba hozható az ösztönös parasztlázadások leszerelésével. Ezt bizonyítja Nagyatádi november 4-i kaposvári beszédének az a részlete, hogy „aki a teljes rend helyreállításában nem támogatja a kormányt, az hazaáruló."

22 Úgy gondoljuk, ez elsősorban a parasztlázadások résztvevőinek szólt. Nagyatádi és a Somogy megyei Kisgazdapárt jelentós agitációs tevékenységet fejtett ki a hazatérő parasztkatonák megnyugtatására.

23 Szervezeteiken keresztül propagálták a Somogy megyei Nemzeti Tanács azon kiáltványát, amely a parasztlázadások leszerelése érdekében fordult a falvak népéhez. Ebben a parasztságot a különböző társadalmi rétegek iránti megértésre, a vagyonbiztonság megtartására, a közrend megőrzésére, az uradalmak terménybetakarítását megtagadó cselédeket és napszámosokat pedig munkára hívták fel.

24 így volt ez az ország minden olyan megyéjében, ahol a Kisgazdapártnak már erős szervezetei voltak. Hevesben Mayer János kompolti, Szolnok megyében Herczegh Sándor túrkevei, Komárom megyében Szijj Bálint nagyigmándi, Veszprém megyében dr. Mohácsy Lajos lelkész, Tolnában Haypál István tolnanémedi, Zalában pedig Nóvák János sandi kisgazdavezérek jelentős munkát végeztek az ösztönös parasztmegmozdulások leszerelése érdekében. Ez lehet az egyik magyarázata, hogy ezekben a megyékben nem voltak erősek az ösztönös parasztlázadások.

25 Az itteni parasztság követeléseit ugyanis a Kisgazdapárt szervezetei megfogalmazták és képviselték, így politikai keretek között tudták azokat tartani. Ebből a parasztvezetők és a kisgazdapárti szervezetek politikai tőkét kovácsoltak, növelték e megyék parasztsága körében befolyásukat ; ez a magyarázata a Kisgazdapárt e megyékben decemberben elért szervezeti sikereinek, amivel később foglalkozunk. A Kisgazdapárt parasztlázadásokhoz való viszonyát jól megvilágítja az az állásfoglalás, amelyet a Somogy-Tolna megyei parasztok Kaposvár elleni támadása után tett közzé: december első hetében a frontról hazatért katonák beüzentek Kaposvárra, hogy a kereskedők szállítsák le a felére az árakat, mert másképp ők „teremtenek rendet". Erről a szándékukról tájékoztatták a városi Katonatanácsot is. Az árviszonyok azonban nem változtak. Ezért a somogyi és tolnai volt parasztkatonák december 12-én hajnalban szánkókon elindultak Kaposvár ellen. Az elsőként érkező pár száz fegyveres rövid tűzharc után lefegyverezte a rendőrséget, csendőrséget, nemzetőrséget, és megszállta a belvárost. Elkezdték az áruházak és üzletek kifosztását és felgyújtását. Az alispáni jelentés szerint a ,,többszáz fegyveres katonából alakult vörös gárda, a hozzájuk csatlakozott csőcselékkel Kaposvár 110 üzletét és 25 magánlakását feltörték, kirabolták és felgyújtották..." Az okozott kár összege mintegy 20 millió korona volt. E jelentésből tudjuk, hogy a város ellen támadó pa21 Magyar Lobogó, 1918. november 10. 1. 22 Somogy Vármegye, 1918. november 5. 2. 23 Mészáros Károly 1968. 30. 24 Kaposvári Állami Levéltár (továbbiakban — KAL) Alispáni iratok 30. 521/1918. Közölte: Mészáros Károly 1968. 30. 25 Hajdú Tibor 1968. 94—97. nem tudja e megyék gyenge parasztmozgalmát megmagyarázni. 316