A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Marosvári Attila: A szervezett iparostanonc-oktatás kezdetei Makón (1856–1884)

ezek még hiányoztak. Az iskola (és a város) szűkös anyagi helyzetét mutatja, hogy a költségvetésben csak minimális mennyiségű tanszer vételét (taneszköztartó szekrény, 1 fali tábla, két körző, egy szögmérő, 100 db olvasókönyv a szegény tanulók számára, rajzminták, stb.) tüntették föl. De már ez a minimális kiadás is annyira kimerítette a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, hogy a tanítók fizetésére az előző évi államsegélyt kellett igénybe venni, s az újabb költségek fedezése ügyében ismét a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kellett folyamodni.

100 A második, immáron teljes tanév 1883. szeptember 2-án indult meg a beiratkozásokkal. A tanonciskolái bizottság időben közhírré tette ugyan a beiratás napjait, mégis szeptember 9-ig csak 36 tanonc iratkozott be

101

, mindez világosan jelezte a makói iparosoknak a tanonciskolái oktatással szemben megnyilvánuló közömbösségét, sőt, néha ellenségességét is. A tanítás ilyen előzményekkel ezért csak szeptember 15-én indult meg, s mint az előző évben, ekkor is állandó volt a létszámingadozás : december elején 130, a tanév végére már 150 tanonc járt az iskolába.

102 Gondot okozott az is, hogy a rajztanítás — a tanári állás betöltése körüli bonyodalmak miatt — csak a tanév megindulása után egy hónappal, október 14-én kezdődhetett el.

103 A tantestület mindennek ellenére igyekezett nagyon komolyan venni nehéz hivatását. Munkájuk eredményességét két dolog nehezítette a föntebb már említett szűkös anyagi helyzeten túl. Egyrészt a tanulók fegyelmi helyzete, amely ugyan az iskolában „tűrhető" volt, de — ahogy Kemény Lajos igazgató jelentette — „az iskolán kívül a tanonczok rakonczátlankodása oly méreteket ölt, — melyeket intézkedés nélkül hagyni nem lehet."

104 Másrészt a hiányzások magas száma jelentett állandó problémát, hiszen az egy főre eső több mint 13 órás hiányzás a tanoncok oktatására szolgáló időt, ami eredendően is minimális volt, még tovább szűkítette. Valószínűleg ezek lehettek az okai annak, hogy az év folyamán „A tanulásban való előmenetel nem számítva ide a rajzot, mely szorgalommal és előszeretettel s szép haladással gyakoroltatott, általában nem volt teljesen kielégítő."

105 De nem magyarázható csupán az előbbiekkel az eredménytelenség, Kemény Lajos az okok gyökerét is megfogalmazta : „Iparosaink, úgy látszik — nem fogták fel kellő komolysággal ez iskola áldásos voltát és szükségét, könnyen vették a kötelesség mulasztást, s vagy visszatartották az óráktól egészen, vagy igen elkésetten bocsátották fel tanonczaikat, a hatóság pedig nem alkalmazta a kellő szigort."

106 Az 1884. június 29-én vizsgával záruló tanév mindennek ellenére óriási eredménnyel járt, hiszen bizonyította: ez az iskolatípus megállja a helyét, (ezt az 1884. május 18-án kiadott XVII. törvénycikk—az új ipartörvény — 80. §-a is szentesítette)

107 s ha csak kis mértékben is, de hozzájárul az iparostanoncok műveltségi szintjének emeléséhez. Az általánosítható tapasztalatok már az elkövetkező évek munkájának hatékonyabbá tételét szolgálták. 100 Polg. hiv. iratai II. 512/1882. 101 MITB. jkv. 1883. szeptember 9. 39. 102 Ugyanott, 1883. december 8. 48. és Értesítő 1883/84 13. юз ugyanott, 1883. október 7. 44. 104 Ugyanott, 1883. december 8. 48. 105 Értesítő 1883/84. 5. we Ugyanott 107 Lásd: Magyar törvénytár 1884—1886. évi törvényczikkek. Bp. 1897. 74—75., vö. M. R.T. 1884. Bp. 1884 1528—1529. : 307