A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)
Régészet - Béres Mária: Adatok az Árpád-kori gabonatárolás kérdéséhez
nyakuk talán szűkebb és rövidebb, mint az újkoriaké. A 10—13. századi vermek fedésmódjáról keveset tudunk, de feltételezhetünk ágból, szalmából rótt tetó'félét, sőt szerves anyagból, szalmából „dugót" is a vermek szájában 29 . Az Árpád-kori falvakból eddig közölt és megközelítően rekonstruálható 30 vermek mérete 0,1 m 3-tó'l 1,2—2,2 m 3-ig terjed, átlagos nagyságuk 0,6—0,8 m 3 . Szinte minden 10—13. századi településen került elő egy-két nagy méretű 3,8—9,5 m 3-es földbe mélyített tároló építmény. Az újkoriak 0,6—12 m 3-esek, de a kis méretűek igen ritkák, az általánosan használtak a 3—8 m 3-esek voltak. 31 A recens gabonásvermek mindig kiégetettek, kifüstöltek vagy kitapasztottak. Ezzel szemben az Árpád-koriak ritkán kifüstöltek vagy kiégetettek 32 , valamivel gyakrabban kitapasztottak vagy híg agyaggal kikentek 33 , azonban legtöbbször a gondos veremvágáson kívül csupán a puszta oldalfalakat és esetleg a keményre letaposott vagy ledöngölt feneket figyelhetjük meg. Az újkori vermek csak a kötött, agyagos talajban fordulnak eló' 34 , míg az Árpád-koriakat bármelyik talajtípusban megtaláljuk. Ez utóbbi azonban feltételezi és igazolja — a talajvíz bizonyos esetekben történő gyors feltörése miatt —, hogy az Árpád-kori vermek a jelenkoriaknál sekélyebbek voltak. Az Árpád-kori vermek mindenfajta talajtípusban való előfordulása és ritkán történt kitapasztása vagy kifüstölése arra a következtetésre ad lehetőséget, hogy ezekben a vermekben mind a gombák káros hatásától, mind a talajvíz, a nedvesség pusztításától 35 csakis a vermek bélelésével, „zsúpolásával" nyújthattak védelmet a bennük tárolt gabona számára. (Ez utóbbira — nagyon ritkán — az újkoriak esetében is találunk példát 36 .) Az Árpád-kori vermek „zsúpolásának", szalmával való bélelésének a nyomát láthatjuk talán olyan feltárt vermekben is, ahol a falakon és az aljon gyenge égésnyomok láthatók, vagy sok hamu és pernye található az egyébként leletszegény betöltésben. Nem zárható ki, hogy a másodlagosan hulladékgödörnek használt egykori gabonásvermekben levő nagy mennyiségű pernye és hamu is erre utal. Egy lezárt veremben — ha hosszabb-rövidebb ideig is — csak egyféle gabonát lehet tartani 37 . Az Árpád-kori vermek zöme 1 m 3 alatti űrtartalmú. így a tárolt kis mennyiségek azt erősítik meg, hogy egy-egy háztartás külön tartotta a gabonáját, s a vermek változatos mérete, alakja talán azt is jelzi, hogy az egyes terményfajtákból 38 (búza, árpa, rozs, zab, köles stb.) kisebb-nagyobb mennyiséget raktározhattak el. A kontraparti Árpád-kori Sáp falu leletmentése során előkerült egy a szakirodalomban csak kevéssé ismert veremtípus. Nagy méretű, méhkas alakú, agyagba vájt tároló része boltíves, a déli oldala nyitott, itt vezet le a lépcsős lejárat (1. ábra 13. kép). A tároló rész űrtartalma körülbelül 5,5 m 3 volt. A verem alja már elérte a sárga, szűz homokréteget. A verem falát valószínűleg nem, de a fenekét szalmával, gyékénnyel takarhatták le. Itt gyékénykosárban és vesszőből, ágból, sásból font alkalmatosságokban tarthatták a gabonát. A verem alján kétféle hamut, az ágas szerkezetű 29 Méri István, 1969—70. 69—82. ; Ljapuskin, 1.1., 1958.; Rappoport, P. A., 1975. 72.; Füzes Endre, 1984. 114. 30 A kontraparti (az Árpád-kori Sáp falu; Béres Mária 1984—1985. évi leletmentése) adatokat is felhasználva (Béres Mária, Bölcsészdoktori értekezés. Szeged, 1986. kézirat), valamint a 19. jegyzetben felsorolt irodalom anyagával együtt. 31 Füzes Endre, 1984. 114. 32 Horváth Béla, 1967. 105.; 1971. 76.; 1972. 81. 33 Fodor István, 1975. 177. 34 Ivancsics (Ikvai) Nándor, 1958—1959. 111. 35 Ikvai (Ivancsics) Nándor, 1966. 365.; Kovalovszki Júlia, 1960. 39. 36 Ikvai (Ivancsics) Nándor, 1966. 358.; H. Fekete Péter, 1945. 157—158, 159—160. 38 Bálint Csanád, 1985. 39. 20
