A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István (1797–1843) önéletírása

,,Kováts úr nem éppen a legrövidebb úton szerezte meg az iparában való jártasságot. Utazott; felkereste Németország legjelesebb városait és az ottani műhelyben szerzett tapasztalatok felhasználásával gazdagította jól megalapozott tehetségét. A magyar haza figyeljen fel arra az ügyes és derék fiatal honfitársára és foglalkoztassa őt mint ahogy megérdemli. Kováts István úr sok megrendelést kér..."

1 A munka hiányára egyébként nem sokat panaszkodhatott a mester, mert javítással és új orgonák építésével egyaránt ellátták őt bőséggel. Nyilván ez tette indokolttá, hogy 1830-ban ,,Kompániába (Közönséges Társaságba)" állt össze Varga Vendel asztalossal, és a források által néven nem nevezett más személyekkel. Sajnos, adatok hiányában nem tudjuk megmondani miért, 1831-ben már föl is bomlott e szövetkezés, amely szervezeti formáját tekintve túlmutat a céhes formán, amely Magyarországon ez időben általános volt. De azt tudjuk, hogy később is szépszámú segéddel dolgoztatott és a műhelyről fennmaradt jegyzék alapján azt mondhatjuk, hogy korának egyik legjobban fölszerelt orgonakészítő intézményével rendelkezett.

8 Vagyonban és tekintélyben gyarapodva Kováts István 1835-ben polgárjogért folyamodott Szeged városához, amit el is nyert. Ezt követően új házba költözött, Rókusra, a mai Eszperantó utcába, amelyet akkor éppen az ő műhelye után Orgona utcának hívtak.

9 Sajnos, nem túl sokáig élvezhette a megnagyobbodott életteret, mert 1841-től sokat betegeskedett és 1843-ban végül is belehalt súlyos bajába. Élete során 16 orgonát épített, ebből 14-et teljesen, újonnan, saját maga, kettőt pedig felújított. Ráadásul ezek szinte mindegyike nagy, 10—12—14 regiszteres hangszer, nem csoda, ha a Csányban elkészült orgona kapcsán 1835-ben a Társalkodó с lap is igen elismerően méltatta Kováts munkáját.

10 A mi számunkra mégis Kováts István saját, írásbeli működése a fontos. Szakmai tevékenységét kellően méltatta Szigeti Kilián a szegedi orgonákról készült kitűnő művében, ezért mi azt vizsgáljuk, milyen megfontolásból vágott neki egy szegedi tisztességes mesterember „könyvet" írni. 1831. február 1-én kezdte e nyolcadrét nagyságú kötetet vezetni Kováts István. Sajnos, a vastag, sok lapot tartalmazó darab csak kevés érdemi anyagot hordoz. Nem tudjuk, mi vitte rá szerzőnket, hogy nekifogjon írásának. Szándékát viszont elárulja ő maga a cimben : ,,Ezenfent írt nevezetű Nemzetségnek é folyó Életbéli, Szerentés és Szeretsétlen történeteji. az Időnek jeleseb Változásajiról, és történetejinek le írása." Majd a bevezetőben azt is kifejti: „Ki a' mulandóságról való meg emlékezésnek! és a Nemzők és Nemzetségek, neveji feltartásának, és Örök emlékezetinek, Atyafi Szeretője lévén, a melyet jövendőbéli gyermekejimnek, s' maradékimnak, Szívemből Származót Atyafiúi, Szeretetett Szivekben bé Plántálni és szembe tűnő képen gyükerezni kívánom! hogy Születnének közülök mindenkor Olyanok, kik ezen könyvnek betsülőji lévén, és az ő' Nagy Atyoknak Nyomdokait követvén, meg ketöztetett lépésekel..." Vagyis gyermekeinek, unokáinak kívánja az Ősöket, ill. saját életét példaképül állítani és ezzel a Kováts nemzetség (család) hírnevét megörökíteni. Sajnos, néhány oldal leírás után — nem tudni, miért — e buzgalma lelohad, és az egész csak az azután született gyermekeinek adatait tartalmazza. Inkább a biblia belső lapján, vagy a kalendáriumok üres oldalain vezetett följegyzé7 A Gemeinnützige Blätter zur vereinigten Ofner und Pester Zeitung 1828. június 4-i számáról van szó. Idézi Szigeti 1982. pp. 45—46. 8 Ezek a felsorolások, ill. a leltár is a múzeumban őrzött kötetben találhatók. Közlésüktől azért tekintünk el, mert a megfelelő magyarázattal ellátva, pontosan elolvashatók Szigeti könyvében. Vö 4. jegyzet. Ezek a részek elsősorban szakmai-ipartörténeti jelentőséggel bírnak. 9 Uo. p. 53. 10 Társalkodó, 1835. 39. szám. Idézi Szigeti 1982. pp. 73—74. 274