A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Történelem - Zombori István: Az orgonakészítő Kováts István (1797–1843) önéletírása

sekhez hasonlít, amely a parasztcsaládoknál volt szokás a XIX. században. A kötet középső részén a szolgálatába fogadott segédek részére kifizetett béreket rögzíti, egy másik helyen pedig műhelye fölszerelésének teljes leltárát adja. A két utóbbi rész Szigeti Kilián szerint a magyar ipartörténet és főleg az orgonakészítés fölbecsülhetetlen dokumentuma.

11 A kötet kötése arra is utal, hogy esetleges okmányok papírra vetéséhez e lapok adtak helyet, és ezeket kivágták a kötetből.

12 Nem tudjuk megmondani, miért nem kerekedett részletes családkrónika a jó indítás után. Az a bejegyzésekből látszik, hogy Kováts a kötetet gyakran kézbe vette. 1834-től vezette a segédekkel kapcsolatos bejegyzéseket. 1841-ből való utolsó gyermeke születésének adata. De semmi olyan narratív anyagot nem írt, ami személyére, családjára vagy munkájára vonatkozna, holott az üres oldalak csábíthatták volna. Ehelyett csak az üzleti élet precíz számadatai és nevei sorjáznak a lapokon. Pedig az első néhány oldal utáni kihagyás azt jelzi, volt ilyen szándéka. Azt mondhatnánk, hogy valami oknál fogva elment a kedve az írástól. Ennek azonban ellentmond a rendelkezésre álló adat, miszerint a haza haladását fontosnak tartva tollat ragadott, és 1841-ben a „Társalkodó" с lapban megjelent egy többoldalas írása, „Figyelmeztetés az orgonák és művészetre" címmel.

13 Nem egyszerű szakmai írás ez, hanem a hazai művelődés és a művészetek elmaradottsága miatt érzett aggódás kifejeződése. Megállapítja, hogy a magyar természeténél fogva nem gyöngébb, nem rosszabb mint az angol, francia vagy német, csak a körülményekben van különbség, ezért a hazai viszonyokon, a szemléleteken kell változtatni. A külföld eredményeit elismerve követeli a hazai eredmények javítását ,,Az angolok sem különösb '

s jobb agyagból gyúrt müvei a természetnek, mint mi vagyunk; nekik sem osztogatá az bővebbkezőleg ajándékit; éghajlat sem okozza e' különbséget; hanem okozza az alkalom, mellyet ők kölcsönös súrlódások által magoknak előidézni képesek; ne mellőztessék-el a' hazafi, ha épen nem volt volna is alkalma magát megismertetni; ne viseltessünk a haza gyermeke iránt antipathiával, ha nyomós jeleit adja hivatása czéljának, e'kép teremtünk ingert 's ösztönt 's mindenki igyekezni fog a' tökély felé emelkedni, 's ekkor hazánk nem lesz a' külföld' adófizetője..." Kováts István egyéb írásáról nincs tudomásunk. E kevés anyag azt jelzi, hogy a szegedi művelődéstörténet nem gyarapszik újabb Vedres Istvánnal, de még csak az építész Kováts Istvánhoz hasonló személyiséggel sem. Mégis értékes adalékok ezek a reformkori Szeged polgári gondolkodására, a nemzeti öntudat formálódására és az egyéni érdeken túl a hazai haladásért érzett aggódásra. Fontos számunkra a tény, 11 Szigeti 1982.: p. 54. Vö. a 8. sz. lábjegyzettel. 12 A kézirat 23x38 cm-es fűzött lapokból áll. Eredetileg nem számozták, csak a feldolgozás során adtunk lapszámozást. Az 1 ; 8—12 és a 27. lap üres. A most közlendő családtörténeti rész a 2. v. oldal kezdődik és az 5. r-n fejeződik be. Az 5. v.-6. r. oldalakon található saját készítésű orgonáinak leírása (ld. Szigeti im. pp. 69—71). A 7. v-n halovány, de összefüggően nem olvasható néhány soros idegen kéztől származó ceruzabejegyzés látható, 1881—82-es dátumokkal. Egy-egy szó kiolvasása alapján megállapítható, hogy családi halálozást, ill. születést jegyeztek fel. A 13. r-14. v. tartalmazza a műhely leltárt (ld. Szigeti im. pp. 55—60. és 254—259). A 15. r — 26. v. oldalakon találhatjuk a segédekkel, napi kiadásokkal kapcsolatos bejegyzéseket. (Ezek java részét közli Szigeti im.: pp. 62—64.) A 7. v. oldal néhány soros bejegyzésétől eltekintve az egész kötet Kováts István autográf, tintával készített kézirata. A kivágott lapok számát a bent maradt csonkok alapján meg tudjuk adni elég pontosan: az üres részben a 9—10. lap között kivágtak kb. 33 lapot. A 12. és 13. lap közül szintén kivágtak kettőt, de ezek meglevő maradványai azt mutatják, hogy volt írás rajtuk, vagy legalábbis olyan lapszéli keretezéssel látták el őket, mint a 13. lapot. Hasonló állapítható meg a 25—26. lap között kivágott egy lapról is. Összesen tehát 65—70 lapos lehetett a füzet, de úgy véljük, az írott részekből csak kb. 3 lapnyi hiányzik, ezek is a napi, szakmai följegyzések részét képezték. Az írások 1831—36 között készültek, kivéve az 1838-ban és 1841-ben született gyermekek adatait. 13 1841. 34. sz. pp. 135—136. 275