A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Fejér Gábor: A makói állóorsós borsajtó

 makói állóorsós borsajtó FEJÉR GÁBOR (Makó, József Attila Múzeum) Az állóorsós borsajtó A magyar borsajtókat Vincze István elemezte 1958-ban.

1 Az országosan széles körben elterjedt főfás és középorsós sajtók meglehetősen tág teret kapnak a dolgozatban, ezzel szemben magától értetődő szűkszavúsággal szól az előbbieknél jóval ritkább előfordulású, harmadik típust képező eszközökről, az állóorsós sajtókról. Az összezúzott szőlőből lét préselő erő elérésére a főfás sajtók az egykarú emelő elvén részben vagy teljes egészében a gravitációs erőt használják fel. A középorsós, illetve állóorsós típusok esetében a szükséges nyomóerőt csavarorsókkal hozzák létre. Egy- és kétorsos változatok egyaránt ismertek, csak úgy mint négyszögletes, illetve kerek kosarúak. A külön típusba sorolás lehetőségét az adja, hogy e művelet közben a középorsós sajtó csavarorsója elmozdul, az állóorsósé pedig nem. Az állóorsós borsajtó népi nevei a gyertyás prés (egy gyertyás, két gyertyás),

2 és a kosos, kos fejes, szarvas prés.,

3 Eredetét homály fedi, magyarországi megjelenésén kívül csak Itáliában és ratoromán területen ismert. Hazai elterjedését Vincze István Nyugat- és Észak-Somogy, valamint Tolna területére lokalizálja, Duna—Tisza közi szórványmegjelenéssel.

4 Adatait térképre is vetíti,

5 mely alapján inkább hajlunk arra, hogy a típus megjelenése országosan is szórványnak tekinthető, a Tisza bal partján azonban a makói gyűjtést megelőzően csak Tiszaigaron került elő. (1. rajz) A makói szőlőkultúra A Maros mentén már a 14. században kimutatható a szőlőkultúra, amely — hasonlóan egyéb kertészeti ágakhoz — már felesleget is termel.

6 A hódító török hadsereg hadjáratai a 16. században vetettek gátat a fejlődésnek. 1560-ban a makóiak a csanádi nagyprépostnak tized gyanánt 84 bárányt és 40 köböl búzát szolgáltattak be

7

, de hiányzik a bor mint fizetőeszköz a megye falvainak 1642—1647 közötti földesúri terheiket megváltó évi adó naturális javai közül is

8

. Ennek ellenére a 17. századra a makói szőlőtermelők híre az országhatáron túl is eljutott

9

. A város tehát az1 Vincze István 1958. 1—28. 2 Égető Melinda 1977. 339. 3 Vincze István 1958. 18. 4 Vincze István 1958. 18. 5 Vincze István 1958. 23. 6 Dr. Enyedi György 1964. 42—43. 7 Borovszky Samu 1896. 293. 8 Borovszky Samu 1896. 235—238. 9 M. Zeiler: Neue Beschreibung Königreisch Ungarn. 1664. 316. és Georg Krekvitz: Tolius Re^ni Hungáriáé superioris et inferioris aecurata descriptio. Frankfurt und Nürnberg 1685. 361— 362. Idézi Eperjessy Kálmán é. n. 15. 189