A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Néprajz - Szűcs Judit: A táplálkozáshoz fűződő hiedelmek nyoma Szentesen

rontyák. Mán nálam idó'sebbek monták. Lehettem ojan tizenkét éves. Én sohasem hittem benne." (Erdeiné). A keresztvetés az egyház által nem eló'írt alkalomként, egyben rontáselhárító gesztusként élő szokása

7 katolikus családoknál általános volt, reformátusoknál elóTordult. „Mikor kemencébe akarták vetni, keresztet vetettek az ajtajára. Ugyancsak mikor kisült, megmozsdatták, akkor újra (ti. keresztet vetettek rá). Mëg mikor mëg akarták szegni, az ajjára keresztet, ad mëg a mindennapi kenyerünket (ti. közben ezt mondták)." (Kátainé, katolikus). A gyerekeket intették, hogy meg ne lökjék a kelesztésre letakart tésztát, mert visszaesik. Ennek racionális oka lehetett. „Meg ne tuggyam, hogy kenyérrel a szádba mész pisálni. Mer akkor nem lesz jó a kenyér." (Szopkáné, Gránitz). Ennek az intelemnek viszont hiedelem-alapja lehetett. Szólásként járta : „Ha karácsony locsog, a húsvét mëg kopog, a kenyér kicsi és lapos lesz." (Kátainé). Megfigyelés, tapasztalat útján is eljuthattak ilyen általánosításhoz. A halottnak kenyérrel etetésére is van adatunk. A 30-as években bálból hazatérő legény az eresz alatt egy tányéron kenyeret talált. Megette. Másnap édesanyja kereste a kenyeret, ugyanis a kevéssel azelőtt meghalt anyjának tette ki. De ez már csak szokásszerű cselekvés volt (Szűcs Imre közlése alapján). A tészták készítéséhez, fogyasztásához is fűzó'dhetett több hiedelem; talán a lányok és a fiúk játékos perectördelése (Kátainé) és a lakodalmi kulcsoskalács (Csákék) is ilyen lehetett. Ahogyan „Európa számos népe kultikus célzatú sütemény evésével" ünnepli Luca napját,

8 úgy Szentes katolikus lakói is. Szűcs Imre anyja — más kiséri asszonyhoz hasonlóan — ez alkalomból sütött pogácsák egyikébe pénzt tett, melyre az egyik gyerek talált rá nagy örömmel; baljós jelentése már nem volt. A Kiskunságban a lucagombócot és pogácsát a halál jövendölésére készítették

9

. Az utóbbi időszakra Szegeden is a szentesi példához hasonlóan elvesztette ezt a jelentését

10

. A katolikusok karácsony szombatján mákostésztát vagy gubát ettek, az új év elsó' napján lencsét fó'ztek: esetenként a reformátusok is, hogy sok pénzük, illetve szerencséjük legyen

11

. A szokás, az étel alkalomhoz kötött készítése, annak analógiásjelentése nélkül is élt. Az állati eredetű nyersanyagokhoz, ételekhez fűződő hiedelmek A tej a paraszti gazdaságban, családban fontos nyersanyag, áru és táplálék. Érthető' módon a tehén fejhetőségét, a tej milyenségét és mennyiségét számontartották. Ha nem tudták fejni a tehenet, vagy használhatatlan tejet adott, véres volt a tej, akkor annak okát és a baj elhárításának módját keresték.

12 A tejbe késsel nyúlni, késsel kenyeret aprítani nem szabad, mert a tehén teje véres lesz

13

, ez az általános tiltás Szentesen még a közelmúltban is érvényes volt. A meg7 Magyar Néprajzi Lexikon 1980. III. 163. A keresztvetés szócikkből. 8 Bálint Sándor 1977. 75. 9 Tálasi István 1977. 295. 10 Bálint Sándor 1977. 75. 11 A magyarság néprajza 1933—37. II. 188. „A halpikkely, a lencse, a köles, bab és mák a pénz szimbolikus előterjesztésére szolgál." la Cs. Pócs Éva 1961. A tejbabonát nem a tej táplálék voltával hozza kapcsolatba. Ennek ellenére a táj- és település-monográfiák szokásához híven itt tárgyaljuk. 13 Tálasi István 1977. 302—303. Hasonló eljárás leírása. 122